A kérdés megválaszolása egyszerű is, ugyanakkor összetett is.Az egyszerű válasz: a választott hőszigetelési vastagsággal az adott hőszigetelt szerkezet – figyelemmel az épület egészére(!) – feleljen meg minden aktuális előírásnak, követelménynek.
Ezzel persze még nem válaszoltuk meg a kérdést, hisz az aktuális energetikai követelményeken túl mindig vannak állagvédelmi és hőérzeti szempontok is. Sehol nem keletkezhet káros párakicsapódás; megengedhetetlen, hogy a térelhatároló szerkezet (fal, födém, padló) „húzzon” – azaz kellemetlenül alacsony hőmérsékletű legyen – ami szoros összefüggésben van a párakicsapódási kockázattal is.
Mielőtt megkísérelnénk áttekinthetően körüljárni a hőszigetelés vastagságának meghatározását, érdemes kicsit vissza-, majd előre tekinteni; mi volt, mi van, mi lesz? 1991-ig az ME-30-65: „Épületek és épületszerkezetek hőtechnikai méretezése” volt az irányadó.
Szerkezet tömege (kg/m2)
Külső fal
(kcal/m2óC°) illetve(W/m2K)
Külső födém (egyhéjú melegtető)
(kcal/m2óC°) illetve (W/m2K)
< 300
1,20 illetve 1,39
0,9 illetve 1,04
300 – 700
1,33 illetve 1,54
1,0 illetve 1,16
> 700
1,41 illetve 1,64
1,05 illetve 1,22
(Figyelemre méltó, hogy már akkor mérlegelni kellett a szigetelendő szerkezet tömegét, azaz minél kisebb volt a hőtárolásra képes tömeg, annál „szigorúbb” volt – persze ma már szinte derültséget keltően – a teljesítendő követelmény.)
1991-től az MSZ-04-140/2-79, MSZ-04-140/2-85 és MSZ-04-140-2:1991 „Épületek és épülethatároló szerkezetek hőtechnikai számításai, hőtechnikai méretezés szerint”:
Épülethatároló szerkezet
A hőátbocsátási tényező követelményértéke
U (W/m2K)
Külső falak
0,70
Talajon fekvő padló
0,85
Tető- illetve padlásfödémek
0,40
Ablakok és erkélyajtók
3,00
A homlokzati Uátlag ≤ 2,00 W/m2K
Mely értékek közül legmarkánsabban a 0,7-es Ufal (akkor még kfal) tartotta magát a 0,4-es Utető (akkor még ktető) érték mellett. Gyakorlatilag 2006-ig, a 7/2006-os TNM rendeletig ezek alapján készültek a tervek, ellenőrzéseik során ezt követelték meg az építési hatóságok. A 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet szerint a követelményértékek (a teljesség igénye nélkül)
Épülethatároló szerkezet
A hőátbocsátási tényező követelményértéke
U (W/m2K)
Külső fal
0,45
Lapostető
0,25
Padlásfödém
0,30
Homlokzati üvegezett nyílászáró (fa vagy PVC keretszerkezettel)
Talajon fekvő padló a kerület mentén 1,5 m széles sávban (a lábazaton elhelyezett azonos ellenállású hőszigeteléssel helyettesíthető)
0,50
A követelményérték határolószerkezetek esetében „rétegtervi hőátbocsátási tényező”, amin az adott épülethatároló szerkezet átlagos hőátbocsátási tényezője értendő: ha tehát a szerkezet vagy annak egy része több anyagból összetett (pl. váz-, vagy rögzítőelemekkel megszakított hőszigetelés, pontszerű hőhidak stb.), akkor ezek hatását is tartalmazza. A nyílászáró szerkezetek esetében a keretszerkezet, üvegezés, üvegezés távtartói stb. hatását is tartalmazó hőátbocsátási tényezőt kell figyelembe venni. A csekély számszerű eltérésre tekintettel a talajjal érintkező szerkezetek esetében a külső oldali hőátadási tényező hatása elhanyagolható.”
2015. január 1-től a 20/2014. BM rendelet nem váltotta fel a hatályos 7/2006 TNM rendeletet, hanem módosította és kiegészítette azt. Az egyes épületszerkezetek hőátábocsátási tényezőinek követelményértékeit meghatározó 1. melléklet (lásd: kivonatosan fent) mellett megjelent az 5. melléklet, amely az ún. költségoptimalizált követelményeket tartalmazza, mely jóval szigorúbb a jelenleg érvényben lévő és általános esetben 2015. január 1. után is alkalmazandó 1. mellékletnél. Fontos megjegyezni, hogy az említett 5. melléklet alkalmazása egyelőre csak hazai vagy EU-s pályázatok, illetve központi költségvetésből finanszírozott építések esetén kötelező.
A követelményértékek bevezetésének üteme
– 2015. január 1-től pályázati forrásokat felhasználó új és meglévő épületek esetén költségoptimalizált követelményszinten;
– 2018. január 1-től minden új és meglévő épületet költségoptimalizált követelmény szinten;
– 2019. január 1-től hatóságok használatára szánt vagy tulajdonukban levő új épületeket közel nulla követelményszinten**;
– 2021. január 1-től minden új épületet közel nulla követelményszinten** kell megvalósítani.
(Mivel az energetikai minőség a közel nulla energiaszintű épületek esetében messze komplexebb mint egy – akár – rétegtervi térelhatároló „U” megadása, ezért a hőszigetelési vastagságon túlmutató információként lásd a ** lábjegyzetet) Hőátbocsátási tényezők követelményértékei a 7/2006 TNM rendelt 1. és 5. melléklete alapján (a teljesség igénye nélkül.)
Épülethatároló szerkezet
A hőátbocsátási tényező* követelményértéke U (W/m2K)
2016.01.01.–2017.12.31. között
2018.01.01. után
általában
hazai vagy EU forrás illetve központi költségvetési támogatás
minden épület
1. melléklet
5. melléklet
5. melléklet
Homlokzati fal
0,45
0,24
0,24
Lapostető
0,25
0,17
0,17
Padlásfödém
0,30
0,17
0,17
Alsó zárófödém
0,50
0,26
0,26
Fa PVC nyílászáró
1,60
1,15
1,15
Fém nyílászáró
2,00
1,40
1,40
Lábazati fal -1 m-ig
0,45
0,30
0,30
Talajon fekvő padló
0,50
0,30
0,30
* rétegtervi (szerkezeten belüli hőhidakat is figyelembe vevő) hőátbocsátási tényező Hogyan alakult például egy előregyártott vasbeton gerendás, beton béléselemes zárófödém szigetelési vastagsága? (λ ≈ 0,040 W/mK hővezetési tényezőjű hőszigetelő anyaggal)
Utető W/m2K
< 1,16
< 0,40
< 0,25
< 0,25
< 0,17
1991 előtt
1991-2007
általában
támogatott
2018 után minden épület
2007- 2017 közt
Hőszigetelés vastagsága
(cm)
3 cm
10
20-22 cm
20-22 cm
28-32 cm
3 cm
10
20-22 cm
20-22 cm
28-32 cm
1991 előtt
1991-2007
általában
támogatott
2018 után minden épület
2007- 2017 közt
Hogyan alakult például egy B 30-as külső fal szigetelési vastagsága? ( λ ≈ 0,040 W/mK hővezetési tényezőjű hőszigetelő anyaggal)
Hőszigetelés vastagsága (cm)
Ufal (W/m2K)
1991 előtt
0
< 1,5
1991-2007
3
< 0,7
2007- 2017 között
általában
7-8
< 0,45
támogatott
14-15
< 0,24
2018 után minden épületen
14-15
< 0,24
A cikksorozat következő része áttekinti a különböző korrekciós tényezők hatását a hővezetési tényezőkre.
** EURÓPAI PARLAMENT ÉS TANÁCS által 2010. április 14-én elfogadott IRÁNYELVE szerint:
2. cikk. Fogalommeghatározások:
2. „közel nulla energiaigényű épület”: az I. melléklettel összhangban meghatározott, igen magas energiahatékonysággal rendelkező épület. A felhasznált közel nulla vagy nagyon alacsony mennyiségű energiának igen jelentős részben megújuló forrásokból kellene származnia, beleértve a helyszínen vagy a közelben előállított megújuló forrásokból származó energiát is; … I. MELLÉKLET … 1. Egy épület energiahatékonyságát a szokásos használatával összefüggő különböző igények kielégítése érdekében évente fogyasztott energia kiszámított vagy tényleges mennyisége alapján kell meghatározni, és annak tükröznie kell az épület tervezett hőmérsékleti viszonyainak fenntartásához szükséges fűtési energiaszükségletet és hűtési energiaszükségletet (a túlmelegedés elkerüléséhez szükséges energia), valamint a használati melegvíz előállításához szükséges energiamennyiséget.
2. Egy épület energiahatékonyságát átlátható módon kell kifejezni, és annak ki kell terjednie egy energiahatékonysági mutatóra és egy, a primerenergia-fogyasztást mérő számszerű mutatóra, amely az energiahordozónkénti primerenergia-tényezőkön alapul, mely utóbbiak nemzeti vagy regionális, évi súlyozott átlagokon vagy a helyszíni termelés konkrét értékén alapulhatnak. Indokolt, hogy az épületek energiahatékonyságának kiszámítására vonatkozó módszertan figyelembe vegye az európai szabványokat is, és annak összhangban kell lennie a vonatkozó uniós jogszabályokkal, beleértve a 2009/28/EK irányelvet is.
3. A módszertant legalább a következő szempontok figyelembevételével kell megállapítani:
a) az épület és a válaszfalak alábbi tényleges hőtechnikai jellemzői.
I. hőkapacitás
II. hőszigetelés
III. passzív fűtés;
IV. lehűlő elemek; és
V. hőhidak;
b) fűtési rendszer és melegvízellátás, beleértve ezek hőszigetelési jellemzőit is;
c) légkondicionáló rendszerek;
d) természetes és gépi szellőztetés, amely a légtömörségre is kiterjedhet;
e) beépített világítóberendezések (főként a nem lakóépületekben);
f) az épület tervezése, elhelyezése és tájolása, beleértve az éghajlati körülményeket is;
g) passzív napenergia-hasznosító rendszerek és árnyékolás;
h) beltéri klimatikus körülmények, beleértve a tervezett belső mikroklímát is;
i) belső hőterhelések.
4. Ahol a számítás szempontjából releváns, figyelembe kell venni a következő szempontok kedvező hatását is:
a) helyi benapozási viszonyok, aktív napenergia-hasznosító rendszerek és megújuló forrásokból származó energián alapuló egyéb fűtési és villamosenergia-rendszerek;
b) kapcsolt energiatermelés által termelt elektromos áram;
c) táv- vagy tömbfűtési és -hűtési rendszerek;
d) természetes világítás.
5. A számítás céljából az épületeket indokolt a következő kategóriákba megfelelően besorolni:
a) különböző típusú családi házak;
b) többlakásos épületek;
c) irodák;
d) oktatási épületek;
e) kórházak;
f) szállodák és éttermek;
g) sportlétesítmények;
h) nagy- és kiskereskedelmi szolgáltató épületek;
i) egyéb típusú energiafogyasztó épületek…”
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomAdatvédelmi tájékoztató
A kérdés megválaszolása egyszerű is, ugyanakkor összetett is.Az egyszerű válasz: a választott hőszigetelési vastagsággal az adott hőszigetelt szerkezet – figyelemmel az épület egészére(!) – feleljen meg minden aktuális előírásnak, követelménynek.
A követelményérték határolószerkezetek esetében „rétegtervi hőátbocsátási tényező”, amin az adott épülethatároló szerkezet átlagos hőátbocsátási tényezője értendő: ha tehát a szerkezet vagy annak egy része több anyagból összetett (pl. váz-, vagy rögzítőelemekkel megszakított hőszigetelés, pontszerű hőhidak stb.), akkor ezek hatását is tartalmazza. A nyílászáró szerkezetek esetében a keretszerkezet, üvegezés, üvegezés távtartói stb. hatását is tartalmazó hőátbocsátási tényezőt kell figyelembe venni. A csekély számszerű eltérésre tekintettel a talajjal érintkező szerkezetek esetében a külső oldali hőátadási tényező hatása elhanyagolható.”
