Budapest jelentős termál- és gyógyvízkészlete egyedülálló lehetőséget biztosított a történelem folyamán a különböző fürdőkultúrák megjelenésének. Az egymásra rakódott rétegek között igyekszik orientálódni a Pesterzsébeti Fürdő, mind téralakításban, mind anyaghasználatban, mind tömegképzésben.
A fürdő története
A Pesterzsébeti Fürdő Duna menti területén már az XX. század elején strand létesült. Ekkor fából készült épületek és Dunába nyúló fa stég fogadta a látogatókat. A Dunát használták fürdésre, míg napozásra a homokos partot. Az 1930-as években épültek az első medencék, amiket a Duna vizével töltöttek fel. Ekkor találták meg a jódos-sós gyógyvizet a területen. Az 1950-60 években a szomszédos néhai Drasche téglagyár területén megépült a Gubacsi lakótelep, és a Duna vize is alkalmatlanná vált a fürdésre.
Ezzel egy időben épült a ma ismert “ál-törökfürdő” kialakítású, klasszikus hangvételű kőfürdő, aminek kupolás központi terében egy oktogon medence kapott helyet, ezt ölelték körbe az egyéb rendeltetésű és kiszolgáló területek. Ez az épület a helyiek számára hamar Pesterzsébet ikonikus épületévé vált. Az 1970-es évek végére kialakult a gyógyfürdőből és strandból álló együttes, hullám- és gyermekmedencével, iszapkezeléssel és masszázs szolgáltatással, ami egészen a 2000-es évek elejéig üzemelt. A gyógyrészleg anyagi nehézségei miatt (a jódos-sós vizet melegíteni kellett) 2001-ben a strandot, majd 2005-ben a gyógyfürdőt is bezárták. A jelenlegi felújítás során a meglévő strand és “ál-törökfürdő” épülete egészül ki új funkciókkal, mint szaunavilág, úszó-, élmény- és gyermekmedence, merülő- és kültéri medencék. Az így kialakuló épületegyüttes új kontextusba helyezi a meglévő értékeket, aktív kapcsolatot teremt a természeti környezettel és egész évben fogadja a fürdővendégeket.
Atmoszféra
A Pesterzsébeti Fürdő barlangszerű, tömegekre hangolt térélmény, ahol a térfalak közé befolyik a vízfelület. Az ilyen típusú fürdőzés alapvető élménye, hogy a vízben nekitámasztjuk hátunkat a falnak, védelmet ad, nyugalmat és biztonságot teremt.
A reflexió által megduplázódott térből és a valósból egyszerre áramlik, bevonva a külső természeti teret. Folyamatosan változik, mocorog és vibrálva reagál minden mozdulatra. Az atmoszféra mindig valamiből keletkezik és a dolgok, emberek és kölcsönhatásaik hozzák létre . Esztétikai kategória, amit az érzékszervi érzékelésen túl az érzelmi érzékenységünkkel is érzékelünk. A Pesterzsébeti Fürdő tervezése során koncepcionális volt, hogy a funkcionalitáson és fizikai dimenziókon túl a fürdő rendeltetésének megfelelő, egyedi atmoszféra jöjjön létre.
Centrum
A meglévő és felújított épület központi tere a kupolás, oktogon medencés fürdőtér. Ez a központi tér, mint meglévő centrum épült be a koncepcióba, ami egy hasonló jelentőségű, de új centrummal bővült, ez a központi élménymedence. Köréjük szerveztük – mintegy koncentrikusan – a többi funkciót. Ez a régi és új középpont kiemelt jelentőséggel bír, ami a téralakításban és térélményben is megjelenik. Olyan kitüntetett helyek, amik többletjelentéssel bírnak, és képesek felfokozott esztétikai élmény létrehozására. Köréjük szerveződnek az áramló térsorok, melyek lazán kapcsolódva, de szigorú funkcionális rendben alakítják ki a fürdő szövevényes világát.
Térszervezés és tömegformálás
Mind a meglévő, mind az új épületek tekintetében fontos szempont volt, hogy heterogén építészeti szövet alakuljon ki, ahol a struktúra áramlása a központi terek felé irányul. Ilyen kijelölt és emelt belmagasságú terek a korábban említett két centrum, azaz az oktogon medence és az új élménymedence. Az orientációt olyan tengelyek segítik, melyek vizuális kapcsolatot teremtenek az egységek között.
Nincs kijelölt közlekedő, csak a funkciók perifériáin és összemetsződésein kialakuló átmeneti és küszöbterek, amik mentén fel-feltárulnak a fürdő, pihenő és kiszolgáló területek. Ez a struktúra alapvetően a belső térszerkezet felől formált. A működés és használat szerint helyezkednek el a funkciók, de a tömegalakítás alá van rendelve az elérni kívánt hatásnak. Lazán elszórt tömegek zárják körül a fő funkciókat, míg a kiszolgáló helyiségek bennük kaptak helyet. Ezek a tömegek határozzák meg az együttes karakterét és feldarabolják az épületet kisebb, emberléptékű részekre. A medencék a tömbök közötti rész „elárasztásával” jönnek létre, ezzel erősítve a barlangszerű, interiőr jellegű fürdőhatást.
Külső-belső
Nemcsak a belső, hanem a külső környezet is koncepcionális eleme az együttesnek. Míg a strand a természet szerves része, a természet befolyik a főépületbe. A strandmedencék egy összefüggő, minimálisan burkolt felületen helyezkednek el. Ez a kiemelt rész segít abban, hogy a Duna látványa még inkább érvényesüljön, és a többi strandterület teljes egészében zöld legyen. Emellett a főépületen belüli vizuális és közlekedő tengelyek végén megjelenő természet látványa oldja a mozgalmas és változékony belső tömegek sűrűségét. Kint és bent határa elmosódik, így különös természetközeli élménnyé válik a fürdőzés.
Fény
Ezzel összefüggésben a természetes fény átjárja a belteret. A tömegek között hol nagy homlokzati megnyitásokon, hol kisebb réseken, hol felülvilágítókon jut be a napfény. Az egyszerre zárt és nyitott tömegalakítás következtében világosság és homály váltakozik a beltérben. A számtalan téri helyzet sokféle fényviszonnyal párosulva rendkívül izgalmas és változatos élménnyé teszik a használók számára a fürdőzést. A központi medence nyugat és dél felől, valamint felülről nagy megnyitásokkal rendelkezik, emiatt kellően fényes. Északi irányban viszont a térstruktúra betömörödik és kontrasztba kerül a napfényes, ellentétes oldallal. A vízfelületek úgy kerültek kialakításra, hogy a legtöbb napszakban visszatükröződjön rajtuk a napfény, folyamatosan vibráló hatást eredményezve, hol a mennyezeten, hol az oldalfalon. Ezt a mesterséges fény csak ott egészíti ki, ahol feltétlenül szükséges. Éjszaka mindez a visszájára fordul, és a zárt, tömegszerű részek árasztanak fényt, megváltoztatva ezzel a beltér karakterét egy befelé forduló, meghitt hangulattá.
Víz
A fürdőzés belső horizontja és központi eleme a víz, ezért sokféle minőségben jelenik meg. Az összesen 12 medencében megtalálható vizek hőmérséklete 16-40°C között változik.
Valamint a területen lévő kutak vize mind megtalálható a termálvíztől kezdve, a jódos-sós gyógyvízen át, egészen a szomszédos Duna-part szűrt vizéig. A fürdők tisztálkodásra és szellemi felfrissülésre egyaránt lehetőséget biztosítanak abból kifolyólag, hogy a víz nemcsak higiéniai, hanem spirituális és szakrális jelleggel is bír. Képes az összes érzékszerve egyaránt hatással lenni, és egyedi közeget létrehozni. Testünk alapvető helyzetét változtatja meg: a gravitáció kevésbé hat ránk, ugyanakkor megnehezíti mozgásunkat; hőmérséklete általában eltér a levegőtől; lehetetlenség lélegezni benne; elmerülünk benne, áthatolunk rajta; felszíne párolog és visszaveri a ráeső fényt, ezáltal fokozatos átmenetet képez a víz és levegő határán; akusztikailag bizonytalan helyzetet alakít ki, azonban a csobogás kellemes érzést kelt; megduplázza a rendelkezésre álló teret. Megfelelő mennyiség fölött megváltoztatja a világgal való alapvető kapcsolatunkat és egyfajta közvetítő szerepe van a külső-belső, fent-lent, világos-sötét, zajos-csendes relációk között. Így lesz a központi medence a Schneller István-féle centrum és átváltási pont.
Anyaghasználat
Habár a víz a legfontosabb anyag a fürdők kapcsán, a belőle kiáramló hangulat egyéb anyagokkal pontosításra szorul. Az általunk használt jellemző anyag a gránit. Kemény és időtálló, ami a puha és folyékony víz ellenpontja, egyúttal utalás a történeti fürdőkre. Ezt a keménységet oldják fel a tömegek belsejében lévő színes, mázas kerámiaburkolatok, amik a pihenőterületeket jelölik. Felületi fényeik a víz tükröződését ismétlik, ezáltal megsokszorozzák a víz érzetét a falakon. A kopolit üveggel körülvett és felülvilágított öltözőtér fél-transzparens intimitást nyújt a vendégek számára, egyben megidézi a fürdőtérben uralkodó vízfelületet.
- Építészet: Nagy Csaba, Pólus Károly, Dobos Bence László, Nagy Zsolt (ARCHI-KON Kft.)
- Építész munkatárs: Tőrös Ágnes, Nahoczki Éva, Botos András, Bóday-Bagó Betti, Chvalla Diana (ARCHI-KON Kft.)
- Tartószerkezet tervező: Pintér Tibor, Dulácska Kornél (ÉKI TERV KFT.)
- Épületgépészeti tervező: Lucz Attila (HVArC Kft.)
- Uszodatechnológia: Sáth Beáta, Szabó-Erdélyi Mátyás (Fürdőterv Kft.)
- Hullámgépészet: Menyhárt Anett, Niebling István (Dialcont Kft.)
- Épületvillamosság: Aczél Dávid (ENOVA Kft.)
- Tájépítész tervező: Mohácsi Sándor, Polarecki Dóra (S73 Kft.)
- Tűzvédelmi tervező: Decsi György, Győri Melinda Írisz (FIREENG Kft.)
- Forgalomtechnika: Kertesi Géza (Metróber Tervező és Tanácsadó Kft.)
- Beruházó: Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.
- Kivitelező: E-Builder Kft.
- Fotó: Bujnovszky Tamás