A zajárnyékoló falak evolúciója

A fasortól a falemezfonaton keresztül az igazi és szép zajárnyékoló falakig.

Kezdetben csak Ausztrián átautózva láttuk, hogy az autópályák mentén, bizonyos szakaszokon falak szegélyezik az utakat. Az EU-s fejlesztési támogatások beáramlásakor a mi jogrendszerünkben is megjelentek a környezetvédelemmel foglalkozó kötelezettségek, s a mi tervdokumentációinknak is részévé váltak a környezetvédelmi munkarészek, s bennük a zajjal foglalkozó fejezetek számításokkal, megfelelőségi nyilatkozattal. Akkor sokan csak nyűgként kezelték ezt, ezért a sablonos zajvédelmi fejezetekből zömmel „zajvédelemszerűség” valósult meg. Pedig jó lett volna már akkor mindent komolyan venni…..
A kezdeti megfontolások egyik tévútja hozta el hazánkba a zajvédelem első evolúciós állomását, a falemezfonatos, kátránypapíros zajvédő falat. Ez természetes anyagból készül, könnyű és olcsó. De sajnos nem árnyékolja le a zajt, és egy-két év alatt elveszíti szépségét.

Két dologra kellett rájönni: Az egyik, hogy nem elég csak eltakarni a zajforrást, a másik pedig, hogy tartós anyagból kell építeni a falat.
A második evolúciós lépést a tartósabb anyagok alkalmazásával tettük meg. Ekkor jöttek olyan falak, melyek időállóbb anyagból készültek, pl. betonból, vagy fémből. Mindkét esetben problémát jelenthet a fal keménysége, ami miatt a zaj visszaverődik, esetleg felerősödik. A fém falak emellett a fémgyűjtők szorgosságának is ki vannak téve.
A harmadik evolúciós lépcsőfokra azzal a fallal jutottunk fel, ami már nemcsak korlátozza a hang továbbterjedését, hanem el is nyeli, azaz nem veri vissza. Ezt valamilyen porózus, vagy puha anyag képes teljesíteni, s így megjelentek a „fabeton” burkolatú falak.
Elértünk így egy fejlettségi fokozatot, de sok esetben visszalépésnek is tanúi lehettünk, például a tartósság tekintetében, mivel a betonra felvitt bevonat takarásában spórolni lehetett a betonnal, a betonvassal, sőt maga a bevonat sem maradt mindig ép egy-egy vízsugaras mosatás után. Azért nem sikerültek ezeket a feltételeket egyszerre teljesíteni, mert még mindig a legfőbb szempont az olcsóság volt.

El kellett vesztegelni ezen az evolúciós lépcsőfokon egy darabig, mire a hatékonyág, tartósság, ár-érték arány összehangolhatóvá vált, és még a zajvédelmi igényeknek is megfeleltek a falak. Sajnos azonban még ma is épülnek olyanok is, melyek még mindig kívánni valót hagynak maguk után. Még mindig van egy-két titok ebben a műfajban, amit nem mindenki ismer. Például a fal színezése. Az egyhangú, szürke színű anyagok nyilván olcsóbbak, és az is olcsó, ha ezeket csak lefestik.

Magam is láttam, ahogy teddy-hengerrel mázolták a fiúk a képen látható, pályaudvar előtti falszakaszt. Akkor zöld lett. De mára már megkopott. Így derül ki, hogy ami az építéskor olcsó, az a fenntartáskor drágává válik. Fel kell ismerni, hogy az anyagában színezett felületnek nincsen párja.
Ma már azonban – a negyedik generációs igényeknek is megfelelő zajárnyékoló falak telepítése került napirendre, ahol már az esztétikus megjelenés, a szépség is szempont. Örvendetes, hogy felismertük a korábbi tévutak hibáit, és megköveteljük azt is, hogy a fal legyen ízlésesen színes, mintája harmonizáljon a környezettel, esetleg népszerűsítse az eltakart települést. Ezt azonban csak úgy lehet okosan elérni, ha önmagában színezett anyagból gyártják a falat. A mintázat formálásában pedig nagy lehetőség nyílik abból, hogy nem egész táblákban, hanem kisebb blokkból, a gyárban egymásra sorolt panelben gondolkodhatunk
Foglaljuk össze tehát, hogy mi mindennek kell megfelelnie egy mai zajárnyékoló falnak:

• hanggátló: jó nehéz, jó vastag
• hangelnyelő: „puha”, illetve porózus burkolatú
• tartós: időtálló, mosható,
• stabil: erős, teherbíró,
• színes: önmagában színezett,
• mintásítható: mozaikhatás

Csak mindezt egybevetve érdemes az ár-érték arányt kiszámolni, s így ezen a vonalon is elértük az említett magasabb evolúciós fokozatot.
Örömmel jelenthetem, hogy már van ilyen termék a piacon.

A szerkezetet vastag betonmag teszi stabillá, és hanggátlóvá, a speciális kötőanyaggal és színezőanyaggal kevert faipari melléktermék (Durisol) bevonat biztosítja a hangelnyelést, és a tartós színezést. Az így gyártott blokkok az előregyártás során mozaikszerűen kerülnek az egyben beépítendő faltáblába.

A minta alapján elmondhatjuk, hogy visszatértünk a fasorhoz, de ez már igazi zajárnyékolást ad. Próbálják ki!
További információk a Leier Hungária Kft. honlapján érhetők el, ahonnan különféle mintázatok, tervezési segédletek, beilleszthető dwg rajzblokkok, alkalmazástechnikai segédletek is letölthetők.
Polányi Péter
okl. építőmérnök
tervezési és szakképzési tanácsadó
Leier Hungária Kft.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓÉRT KATTINTSON IDE!