Létezik összefüggés a hőszigetelés és a páralecsapódás között?

Az épületek külső hőszigetelésével kapcsolatban újra és újra felmerül a kérdés, hogy mi a megoldás az épületben keletkező pára eltávolítására, kell-e tartani a túlzott páralecsapódástól, penészesedéstől, ajánlott-e elvégeztetni a hőszigetelést?

Otthonainkban jelentős mennyiségű pára keletkezik naponta, mely egy négytagú család esetében átlagosan akár a 7 liter/nap mennyiséget is elérheti. Számítások szerint családtagonként 15 perc zuhanyozással 2,6 liter, ruhaszárítással 50-200 gramm/óra, míg főzés és házimunka során 600-1500 gramm/óra nedvességet juttathatunk a lakótérbe. Új építésű házaknál ennél is több nedvességgel lehet kalkulálni, hiszen a szerkezetekben még jó ideig nem elhanyagolható mennyiségű technológia nedvesség maradhat. Hogyan lehet eltávolítani az így keletkezett párát?

Sokaknak először az jut eszébe, hogy a falon át távozik a nedvesség, mivel a régi épületeknél nem volt ilyen gond. A kérdés ennél sokkal bonyolultabb, hiszen a régi épületek rosszul záródó nyílászáróinak akár 1 cm-nél is nagyobb résein szabadon tudott távozni a nedvesség, emellett óránként majd 20-szor cserélődött ki a lakótér levegője, azaz a párával együtt a meleg is elillant. Amennyiben már korszerű nyílászárókra cseréltük régi ablakainkat, megszűnt a ráfizetéses levegőcsere, de mi a helyzet a vízgőzzel? Valóban a falon keresztül vándorol a pára?

Vizsgálatok azt igazolták, hogy a belső térben keletkezett nedvesség maximum 2-4%-a képes a falon keresztül távozni, függetlenül attól, hogy van-e szigetelés az épületen vagy sem. A felvitt hőszigetelés fajtája nagyságrendileg nincs hatással az átjutott pára mennyiségére. Ablakon át történő szellőztetéssel vagy mesterséges elszívással a nedvesség 96-98%-a egyszerűen kivezethető. A falakkal szemben értelemszerű elvárás, hogy ne engedjenek át magukon levegővándorlást, hiszen az egyik fő feladatuk, hogy bent tartsák a hőt.

Az épületből elvezetett nedvesség mennyiségét mutató táblázat

Forrás : Industrieverband Hartschaum

Ha a kinti hőmérséklet 0°C-os, akkor egy belső térből elvezetett páratartalom 245,2 g/h, amiből a külső falon átjutó páradiffúziós mennyiség csupán 3,2 g/h – a többi 242 g/h légcserével távozik a nyílászárókon át!

A páralecsapódással kapcsolatban kulcsfontosságú, hogy a falak belső felületének hőmérséklete jelentősen megnő a külső oldali hőszigetelés hatására. Minél jobban tudjuk fokozni a felület hőmérsékletét, annál több nedvességet képes a levegő megtartani, azaz elkerülhető a lecsapódás a falakon. Azoknál az épületeknél, melyek nincsenek hőszigetelve, 7-8°C-os különbség is adódhat a fal felületi hőmérséklete és a belső levegő hőmérséklete között, ami komoly páralecsapódást eredményez. Szakszerűen kivitelezett, és megfelelő minőségű hőszigeteléssel ez a hőmérsékletkülönbség az optimálisnak tekinthető 2-3°C-os szintre mérsékelhető.

Összefoglalva: a lakótérben keletkezett nedvesség túlnyomó részét hagyományos szellőztetéssel, modern ablakokba beépített résszellőzőkkel, vagy mesterségesen elszívókkal tudjuk kijuttatni, továbbá a külső falak hőszigetelése nélkülözhetetlen a páralecsapódás elkerüléséhez.

Homlokzati falaink gazdaságos és könnyen kivitelezhető hőszigetelő anyaga az expandált polisztirol (EPS). A hagyományos fehér polisztirol keményhabok mellett egyre népszerűbbek a szürke színű, grafitadalékos polisztirol elemek.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓÉRT KATTINTSON IDE!