A cikksorozat első részéből megtudtuk, hogy milyen energetikai követelményeket kellett és kell kielégíteni adott helyen egy hőszigetelő anyag alkalmazásával (jogi, szabályozási körülmények). A második írás a hőszigetelőanyag hővezetési tényezőjét mutatta be, valamint az azt módosító különböző korrekciós tényezők hatását (fizikai, kémiai körülmények). Jelen cikk röviden áttekinti a beépítési helyek épületszerkezeti adottságaiból eredő különböző korrekciós tényezők hatását a vastagság meghatározására (természetes légáramlás, felületi hőátadás, hőhidak – épületszerkezeti körülmények). Alapvetően megkülönböztethetünk ún. nyitott, valamint zárt szerkezetű hőszigetelő anyagot. Közismerten nyitott szerkezetűek a szálas anyagok (MW, GW – bevonatok, kasírozások nélkül) és zártcellásnak tekintettek a műanyag keményhabok (EPS, XPS, PUR/PIR). A hőszigetelés vastagságának meghatározásához azért fontos ez a körülmény – a beépítés helyével és módjával együtt – mert az áramló levegő hatással van az adott termék hőszigetelési hatékonyságára. Az is közismert, hogy jól a mozdulatlan levegő vagy gázok hőszigetelnek, azaz amelyek olyan módon vannak „anyagba csomagolva” hogy a légáramlás nincs hatással az anyagon belüli hőáramokra, hőmozgásokra. Például ha egy átszellőztetett légréses szerkezetbe nyitott összetételű hőszigetelő kerül – mindennemű bevonat nélkül – akkor az áramló levegő képes a szerkezetben is áramlásokat előidézni, ami akár negyedével is csökkenti a ténylegesen „működő” vastagságot. A természetes légáramlás hajtóereje a módosított Rayleigh számmal (Ram) jellemezhető: Ram= 3×106x (d x k x ΔT / λ) ahol: ΔT = a hőszigetelés két oldala közti hőmérsékletkülönbség (K) d = a hőszigetelés vastagsága (m) k = a hőszigetelés permeabilitása (áteresztőképessége) (m2) Elhagyható a természetes konvekció miatti korrekció akkor, ha a módosított Rayleigh szám(Ram) nem lépi át az alábbi értékeket:
Vastagságot befolyásoló tényező, hogy milyen a hőátadás a felületen (hisz a hővezetés mellett a hőátadás is meghatározó körülmény). Felületi hőátadási ellenállások (Rs) szabványos alapértékei:
Megjegyzések:
A hőhidak hatásaÉpítészetileg és épületszerkezetileg talán legizgalmasabb körülmény a hőhidak helyzete. Elöljáróban nem árt ismételni a hőhidak jellegét, ami lehet anyagszerkezeti különbségből, vagy alaki kialakításból eredő. Az, hogy különböző anyagok eltérő hőszigetelő/hővezetési képességűek, az természetes. Az alaki viszonyok már nem ilyen egyértelműek, pedig az is könnyen belátható, hogy ha egy teljesen homogén anyagú épület (melyben pl. a padló, fal, födém azonos anyagból készülne) különböző részeit vizsgálnánk, eltérő lenne télen a belső „melegedő” és ahhoz tartozó külső „hűlő” felület mérete (nyáron fordítva). Néhány alaki hőhíd A hőhidak jellemzően kombináltak (alaki és szerkezeti együtt) és esetenként „többszörösen hátrányos helyzetbe” hozzák az épület érintett részét, például a téglafalban elhelyezkedő vasbeton nyílásáthidaló + vasbeton koszorú + attikafal felső épületsarokban, vagy téglafalak közt vasbeton födém + vasbeton konzolos erkélylemez épületsarkon + vasbeton sarokpillérrel, stb. Szerkezeti hőhídpéldák A hőhidak nem csak energetikailag kedvezőtlenek, de az ilyen épületrészeknél magas a hőérzeti (hideg falak, padlók, födémek) illetve az állagvédelmi (párakicsapódási) kockázat is. A hőhidakat elsődlegesen ún. előtét- vagy kiegészítő (bennmaradó) hőszigetelések beépítésével szokás mérsékelni. Az alábbi ábrákon néhány kockázatos és pár megfelelő kialakítás elvi vázlata látható (a hőszigetelést a hőhídveszélyes szerkezet szélétől minimum a falvastagsággak egyező szélességben túl kell vezetni): Vasbeton sarokpillér, tégla vázkitöltő falakkal: Tégla falban vasbeton kiváltó/keresztgerenda: Téglafal kapcsolata vasbeton zárófödémmel eresznél: Téglafalban vasbeton födém és nyílásáthidaló: Vasbeton zárófödém, nyílásáthidaló, attikafal csatlakozás: A hőhidak általában vonalak mentén húzódnak (sarkok, csatlakozási élek, nyílások kerülete, stb.) A vonalmenti (lineáris) hőátbocsátási tényező (Ψ) (W/mK) azt fejezi ki, hogy egységnyi hőmérsékletkülönbség mellett mekkora hőáram alakul ki a hőhídon. A hőhidak többlet hőveszteségét számíthatjuk a vonalmenti hőátbocsátási tényező (Ψ) és a vonalhossz szorzataként, de egyszerűsített módszerrel a rétegtervi hőátbocsátási tényező megnövelésével, azaz eredő hőátbocsátási tényező számításával ahol a χ érték táblázatból vehető a hőhidasság mértékétől függően. A χ korrekciós tényező értékei a szerkezet típusa és a határolás tagoltsága függvényében:
1) Besorolás a pozitív falsarkok, a falazatokba beépített acél vagy vasbeton pillérek, a homlokzatsíkból kinyúló falak, a nyílászáró-kerületek, a csatlakozó födémek és belső falak,erkélyek, lodzsák, függőfolyosók hosszának fajlagos mennyisége alapján (a külső falak felületéhez viszonyítva). Már majdnem összeállt a vastagság-meghatározás minden lényeges tényezője, de a sorozat utolsó cikke a gazdaságossági kérdéseket is figyelembe veszi. |