Szükséges-e alapvakolat a hőszigetelés alá?

A homlokzati hőszigetelő rendszer teljesítménye és hatásfoka elmaradhat a tervezett értékektől, ha az alapfelület nem megfelelő. Milyen esetekben van szükség a fogadószerkezet vakolására? A témát Kékesy Péter, a Baumit alkalmazástechnikai vezetője fejti ki.

A probléma két részre bontható: a falazat a síkpontosságának és a légtömörségének a kérdésére.

A falazat egyenetlenségei, azaz a síkpontosság

A homlokzati hőszigetelő rendszerek olyan réteges szerkezetek, melyekben az egyes rétegek geometriáját egymással párhuzamos síkok adják meg. Emellett további fontos szempont, hogy a rendszerek mechanikai rögzítésére szolgáló dübelek (legalábbis elméletileg) minden rögzítési ponton ugyanolyan lehorgonyzási hosszal kapcsolódnak az alapfelülethez a homlokzat teljes felületén. Ezek a szempontok megkívánják, hogy a hőszigetelő rendszert a maga függőleges határoló síkjaival párhuzamos és egyenetlenségektől mentes alapfelületre rögzítsük.

A hőszigetelő rendszerekre vonatkozó uniós irányelv (ETAG 004), valamint a Magyar Építőkémia és Vakolatszövetség (MÉVSZ) irányelvei éppen ezért mondják ki, hogy a hőszigetelő rendszer olyan alapfelületre hordható fel biztonsággal, melynek a síktól való eltérése nem haladja meg a ±0,5 cm-t. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül, akkor az alapfelületet ki kell egyenlíteni, melynek a legegyszerűbb módja a teljes felületű vakolás. Sajnálatos tény, hogy ezzel ma még sokan nincsenek tisztában. Gyakori megoldás, hogy a falak egyenetlenségeit a hőszigetelő rendszer ragasztásának vastagságával próbálják meg eltüntetni. Ez azonban kockázatos is lehet, hiszen extrém esetben a rögzítő dübelek egy része talán nem is ér el a teherhordó falig – komolyan veszélyeztetve ezzel a rendszer állékonyságát.

A hőszigetelő rendszerek nem arra valók, hogy a ferde és egyenetlen falakat „kozmetikázzák”, hiszen kialakításuknál fogva akkor működnek megfelelően, ha minden rétegük párhuzamos a hordozó felülettel.

A határoló szerkezetek légtömörsége

Légáteresztés, páraáteresztés, „lélegző falak”. Szinte naponta halljuk ezeket a kifejezéseket a hőszigeteléssel kapcsolatban. Érdemes egy kicsit rendbe tenni őket, hiszen a köznyelvben sokszor elmosódik a határ az egymástól amúgy lényegesen különböző fogalmak között.

A pára légnemű anyagként viselkedő nedvesség. Mint minden gáz, úgy a pára is „vándorútra” indul a nagyobb nyomású hely felől az alacsonyabb nyomású felé. Az épületszerkezetek legnagyobb része a pára számára átjárható, hiszen még a betonon is át tud haladni. A szerkezetek páravándorlással szembeni ellenállának mértékét nevezzük páraáteresztésnek. Minél nagyobb páraáteresztő képességű egy szerkezet, annál könnyebben átjut rajta a pára, és minél inkább párazáró, annál nehezebben teszi meg a pára ugyanezt.

Hasonló a helyzet a légzárással is, de itt nem a páráról, hanem a levegőről beszélünk. Egy légzáró szerkezeten keresztül (pl. betonfal) a levegő nem tud áthatolni, de egy elvetemedett régi faablakot, amin húz be a hideg, nem mondhatunk légzárónak. Hogy számszerűen milyen egy falszerkezet légtömörsége, azt bonyolult számításokkal vagy kísérleti úton lehet meghatározni – erre azonban nem mindig van lehetőség. Bizonyos esetekben egyébként (pl. a passzívházaknál) valamennyi határolószerkezet légtömörségét igazolni kell.

A légzárás kérdése sokáig nem merült fel problémakánt, hiszen a falszerkezetek általában masszív, nagy tömegűek voltak (pl. falazóhabarcsba rakott kisméretű tégla, mindkét oldalán vakolva. Napjainkban azonban a falszerkezetek jelentősen megváltoztak: a falazóelemek könnyebbek és sokkal páraáteresztőbbek lettek, ezáltal tömörségük és tömegük drasztikusan csökkent. A falazóhabarcsok helyett ma már gyakran ragasztót használnak, és sokszor a belső vakolatot is felváltják a különféle burkolatok (pl. pontszerűen rögzített gipszkarton). Ezeknek a falaknak a légzárása (illetve annak mértéke) már komoly aggályokat vethet fel.

Ha egy szerkezet nem légzáró, akkor ez azt jelenti, hogy nyomáskülönbség hatására a falazaton keresztül a levegő is elkezd áramolni, aminek következtében télen a lassan kiáramló levegő a meleget is magával viszi – jelentősen csökkentve ezzel a hőszigetelés teljesítményét és hatásfokát.

Láthatjuk tehát, hogy a címben feltett kérdésre a falazat síkpontosságának és légtömörségének ismeretében adható meg a helyes válasz. Míg egy hagyományos épület utólagos szigetelésénél általában csak akkor merül fel a felület átvakolása, ha a falazat egyenetlen, addig új építés esetén (főleg korszerű falazóelemek és belső burkolatok használatakor) mindenképpen érdemes a hőszigetelő rendszer fogadó szerkezetét légtömörré tenni a felület bevakolásával. A kellően légtömör és megfelelően egyenletes falazatokra azonban továbbra is közvetlenül ragasztható a homlokzati hőszigetelő rendszer.

A homlokzati hőszigetelés alatti felület síkpontosságának és légtömörségének elérése érdekében a Baumit UniPutz és Baumit UniWhite univerzális alapvakolatokat, illetve a Baumit MPA 35 gépi vakolatot alkalmazása javasolt, amely silós kiszállítással is rendelhető. Az alapvakolatok ismertetője itt található.

	Baumit UniPutz (Uni vakolat) Univerzális mész-cement vakolat kézi bedolgozásra, mindenféle alapra külső és belső felhasználásra, alapvakolatként és simítóvakolatként. Gyárilag előkevert Kézi felhasználásra Minden ásványi alapfelületre alkalmas
	Baumit UniWhite (Baumit Uni vakolat fehér) Univerzális, prémium minőségű, fehér színű mész-cement vakolat kézi bedolgozásra, mindenféle alapra kül- és beltéri felhasználásra, alapvakolatként és simítóvakolatként Gyárilag előkevert Kézi felhasználásra Minden ásványi alapfelületre alkalmas
	Baumit MPA 35 (GV 35) Mész-cement gépi vakolat külső és belső felhasználásra. Dörzsölve vagy alapvakolatként durván lehúzva. Külön simítóvakolat alkalmazása színes vékonyvakolatok felhordása előtt nem szükséges. Vakológéppel hordható fel Kültérre, beltérre egyaránt Gyors és egyszerű felhordás