Vakolatok – belső falfelületeink és homlokzataink arca

Falfelületeink végső megjelenését alapvetően meghatározzák a vakolatok. Esztétikus és építészetileg igényes felületek viszont csak úgy alakíthatóak ki, ha feladatra tervezett és megfelelő anyagot alkalmazunk. A SAKRET kínálatában a legkülönfélébb feladatokra is megtalálja megfelelő anyagot. Kiválasztásukkor érdemes néhány alapvető tulajdonságot szem előtt tartani.

A vakolási feladatoknál az embernek az a csalóka érzése lehet, hogy könnyű kivitelezni és nem igényel különösebb szakértelmet. Az igazság viszont az, hogy sok későbbi kellemetlenségtől óvhatjuk meg magunkat, amennyiben gondosan előkészítjük a teljes munkafolyamatot – legyen szó az anyagválasztásról vagy az alapfelület előkészítéséről.

A vakolóanyag kiválasztása

Vakolatot széles termékpalettáról választhatunk. Ennek alapvetően az a célja, hogy a megfelelő felületre és feladatra a megfelelő vakolóhabarcs kerüljön. A legfontosabb típusok röviden:

• Kézi/gépi vakolatok – a feldolgozás módjában különböznek. Elmondható, hogy ami géppel feldolgozható, az általában (nem mindig) kézzel is használható, de javasolt kézi feldolgozás esetén direkt erre a feladatra kifejlesztett vakolóhabarcsot használni.
• Normál/könnyített vakolatok – a normál vakolatból egy rétegben kb. 1-1,5 cm vastagság hordható fel (anyagszükségletük 14-16 kg/m²/cm), könnyített vakolatoknál ez kb. 2 cm (anyagszükségletük 10-11 kg/m²/cm). A könnyített vakolatok anyagszükséglete m²-enként kevesebb és felületileg változó vastagságot is jobban tolerálják, páraáteresztő képességük általában jobb, de áruk általában magasabb, mint a normál vakolatoké.
• Cementes/gipszes vakolatok – a cementes vakolatokat az emberiség viszonylag régóta ismeri, és széles körben alkalmazza. Időjárással szembeni ellenállása jó, és széles spektrumon gyártható. A gipszes vakolatok páraáteresztése és belső lakásklímára gyakorolt hatása kiemelkedő, de vizes helyiségekben, illetve kültérben nem alkalmazhatóak, mert víz hatására visszalágyulnak.

Az alapfelület előkészítése

Általánosan elmondható, hogy a felület legyen tiszta, portól, olajtól, zsírtól, sókiválástól és a tapadást, rögzítést gátló egyéb szennyeződésektől mentes. Figyeljünk a feldolgozáskori időjárási viszonyokra és ennek megfelelően készítsük elő a felületet és védjük meg a környezeti hatásoktól, ha szükséges.

1. Habarcs bekeverése a zsákon szereplő vízmennyiséggel. Egyszerre annyit keverjünk be, amennyit el is tudunk használni, használjunk könnyen osztható mennyiségeket (egész, fél, negyed zsák)
2. 3 perc pihentetés után keverjük át újra az anyagot
3. Hordjunk fel a falfelületre 1-2 cm vastag habarcsréteget. Ügyeljünk rá, hogy amennyiben az alapfelület megköveteli, alapozzunk – a műszaki adatlapokban található információk alapján.
4. Durván dolgozzuk el a felületen, ügyeljünk a síktartásra, ha szükséges, használjunk vezetősíneket, tömörítsük be
5. Ha a felület kezd meghúzni (néhány óra) simítsuk be a felületet, ügyelve arra, hogy a felületet ne „simogassuk” túl sokat, mert a cementpép felúszik a felületre
6. Amennyiben nem egyszerű, vakolt (festett) felületet szeretnénk, hanem esetleg burkolni fogunk rá, akkor javasolt az 5. lépést kihagyni, hogy a minél nagyobb tapadási felülete legyen a csemperagasztónak

Szükséges eszközök: keverőedény, keverőszár, kőműveskanál, serpenyő, vezetősínek, szintező, függő, műanyag- és szivacsos simító, vakolatgyalu.

Általános ház körüli vakolási feladatok ideális vakolata a SAKRET APN, mely kézzel és géppel is feldolgozható, anyagában besimítható (nem szükséges külön simítóvakolatot alkalmazni) és optimalizált vízigényének és vízmegtartó képességének köszönhetően kivitelezési szempontból gyengébb időjárási és hőmérséklet viszonyok között is alkalmazható.