A hőszivattyúk típusait a hőforrás alapján csoportosíthatjuk:
Talajszondás rendszer
Általában kb. 15 cm átmérőjű, 50–200 méter hosszú lyukat fúrnak a földbe, leginkább függőlegesen. Ebbe helyezik az U alakú szondát, amiben zárt rendszerben cirkulál a hűtőközeg. 200 méteres mélység esetén kb. 17 °C-os a talaj hőmérséklete.
Lehet két- vagy háromkörös rendszer, attól függően, hogy a szondában közvetlenül a hűtőközeg áramlik, vagy fagyálló folyadék adja át közvetetten hőjét a hűtőközegnek. A szondák speciális esete az energiakaró: több szondát egymás mellé helyezve nyáron eltárolják a hőenergiát a földben, amit télen hasznosítanak. Különösen nyári hűtési igény esetén, illetve ipari méretekben gazdaságos.
Nagyságrendekkel mélyebb szondák esetén (1000-2000 méter) már nem a talajrétegekben eltárolt napenergia kerül közvetetten hasznosításra, hanem elsősorban a geotermikus energia. A Föld középpontjában lejátszódó reakciók hője a felszín felé áramlik, ezért mennél mélyebb a fúrt kút, annál nagyobb a kúttalp körüli réteg hőmérséklete. Ez a hőmérséklet a geotermikus gradienstől függ. (egy kilométerrel mélyebben mennyivel melegebb a földkéreg) Ez hazánkban 60 °C/km körüli érték, szemben a 30°/km-es európai átlaggal.
Talajkollektoros rendszer
Több száz méter hosszú speciális kemény PVC köpennyel ellátott polietilén csöveket fektetnek le kb. 1 méter mélyen. Hátránya, hogy nagy felületen kell megbontani a telket a csövek lefektetésekor, ezért leginkább új építésű házak esetén jöhet szóba. Segítségével négyzetméterenként kb. 25-35W energiát nyerhetünk. Ennek nagysága függ a talaj hővezetésétől, nedvességtartalmától.
Előnyei között az egyszerű fektetést említhetjük. Hátrányai közé sorolható, hogy ennek atelejrétegnek a hőmérséklete az év folyamán változik. A meleg, augusztusi hónapokban már nem használható a talajkollektor passzív hűtésre.
Ügyelni kell a csövek közötti távolságra. Az egymáshoz túl közel futó kollektor csövek a talaj folyamatos hűlését eredményezhetik, ami néhány éven belül súlyos működési gondokat okozhat.
Talajvizes rendszer
Vízkútból szivattyúval nyert víz hőjének elvonása után a vizet vagy egy másik kútba, vagy felszíni vízbe (patak, tó, folyó) vezetik. A talajvíz állandó hőmérséklete (7°C-14°C) és jó hővezető-képessége révén ideális hőforrás. További speciális alkalmazás, amikor hőforrásként egy tó vagy folyó szolgál. Ebbe helyezik el a kollektorként szolgáló csöveket.
Levegős hőszivattyús rendszer
A külső levegőt ventillátorok szívják be, és a hőszivattyú fűti vagy hűti le. Hátránya, hogy a levegő hőmérséklete nem állandó, így a rendszer hatékonysága is változó, illetve a ventillátorok által keltett zaj is problémát jelenthet. Felhasználásra kerülhet még a ház pincéjének levegője is. Központi szellőztető rendszerrel ellátott, szigetelt ház esetén a kifúvásra kerülő elhasznált meleg levegő is használható hőforrásként, hővisszanyerő segítségével, melyben a kifúvásra kerülő levegő nem keveredik a befúvásra kerülő hideg levegővel.
Hulladékhő hasznosítás
Számításba jöhet hőforrásként a szennyvíz, és az elhasznált termálvíz. Termálvíz hasznosításra példa a harkányi gyógyfürdő, melynek 31-34 °C-os elfolyó vizét használják fel hőnyerésre.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓÉRT KATTINTSON IDE!
