A tetőterek szigetelése az egyik leghatékonyabb módszer, amivel a szigetelt épületet energiahatékonnyá tehetjük.
Tetőterek határoló szerkezeteinek hőszigetelésére hagyományosan a szarufák közötti teret használták ki. A 10–15 cm vastag szerkezetbe kialakítható volt a kor követelményének megfelelően vastag hőszigetelés és az átszellőztetett légrés is.
A hőszigetelési igény növekedése miatt a külső oldalon alkalmazott megfelelő páraáteresztő képességű tetőfólia lehetővé tette, hogy a teljes szarufaközt kitöltse a hőszigetelő anyag.
Ezzel viszont jelentősen megnövekedett a hőhidak jelentősége: az átmenő fa vagy fémszerkezet akár 20–50%-kal is ronthatja az általános rétegrend hőátbocsátási tényezőjét, ami energetikai és állagvédelmi kérdéseket is felvet.
Szükségessé vált tehát, hogy a hőszigetelés teljes értékű legyen, mindennemű megszakítás nélkül, folytonosan vegye körbe a védendő helyiségeket. Ezt először a szarufák belső oldalán elhelyezett többlet hőszigeteléssel próbálták megoldani, de a teljes értékű megoldást mégis csak a szarufák feletti hőszigeteléssel lehet biztosítani. A kőzetgyapot a modern ipar számos ágazatában alkalmazható. A kőzetgyapot tulajdonságai lehetővé teszik a felhasználását olyan helyeken is, ahol megkövetelt a szerkezet tartóssága, a megnövelt tűzbiztonság vagy magasabb akusztikai követelmények érvényesek.
