Néhány éve nyitotta meg kapuit a Kristinus Borbirtok a Balatontól alig tíz kilométerre található Somogy megyei Kéthelyen. Az épület a település déli határában, a Kaposvár-Marcali-Kéthely-Balatonkeresztúr útvonalat érintő 68.-as számú fő közlekedési út keleti oldalán lévő, erősen lankás területen került felépítésre, a lakóövezettől kicsit távolabb, a szőlővel telepített ingatlanok gyűrűjében.
Aki a kezdetek kezdetén ismerte a területet, emlékezhet még arra, hogy anno ezen részen poros szántóföldek, reménytelen parcellák sorakoztak, mígnem jött néhány ember, aki úgy döntött, hogy márpedig itt a semmiből valaminek készülnie kell. Sokan kétkedve fogadták az elképzeléseket, sokan nem hitték, hogy a nagyívű álmokból egyszer majd valóság lehet.
Ma már kicsit nagyobb rálátással visszanézve a történésekre jól látszik, hogy az a folyamat, amíg az épület, az egész projekt eljutott ide, nem volt könnyű út, nem volt egyszerű menet. De szerencsére mindig voltak olyanok, akik hittek benne, mindig jöttek olyanok, akik a nehéz időkben az ügy mellé álltak, és ma már elmondható, hogy lassan minden a helyére került és kerül. A borok, a színek és a formák tökéletes összhangja, egysége adja mindazt, amit a látogatóknak és az itt élőknek a Borbirtok jelent.
A tervezés kezdetén, az építészeti koncepció kialakítása során igazából két szempont volt, ami kijelölte a főbb csapásirányokat.
Egyrészt meghatározó volt a terület terepadottságának alakulása, mely azt eredményezte, hogy az épület a lejtős terepre „ráültetésre” került úgy, hogy a kialakuló három építményszint mindegyike a kapcsolódó terepszintről akadálymentesen megközelíthető lett.
Másrészt fontos, befolyásoló tényezőként volt jelen a beruházók azon szándéka, hogy a megvalósuló épület több legyen, mint egy egyszerű mezőgazdasági üzem, ahol bort készítenek és adnak el. A cél olyan élményborászat létrehozása volt, ahol nemcsak készítik az italt, hanem mellette kulturális és gasztronómiai élményt is kínálnak az odalátogatóknak.
Az épület tervezése során a fentiek figyelembevételével alakítottuk az épület funkcionális kiosztását, melyben a technológiai helyiségeken túl helyet kapott még egy 300 m2-es rendezvényterem, egy 700 m2-es katedrális építmény, kiállításokkal, festménygalériával, egy 300 m2-es mozi, egy 10 szobás hotel, étterem továbbá kóstolóhelyiségek, társalgók és tárgyalók. Az épület belső udvarában szabadtéri színpad található, a legkorszerűbb technikával felszerelve, lehetőséget adva klasszikus vagy modern koncertek, művészeti, kulturális események színvonalas lebonyolítására.
A tervezési munka kiindulásánál alapelv volt, hogy az épület fejezze ki a modern borkészítés hangulatát, és ne olvadjon bele az egyre szaporodó kisebb-nagyobb borászatok jellegtelen sorába, hanem egyedi, azoktól megkülönböztethető, emblematikus jegyekkel rendelkezzen.
Amikor az első vázlatok papírra kerültek, amikor az első tömegmodell készült, gyakran felidéztük mintegy vezérelvként Nagy Tamás építész egyik fontos gondolatát:
„Ha egy ház olyan szintet üt meg, ami önmagában igazolja saját magát, akkor nem érdekes, hogy igazodik-e a környezethez vagy sem. Lehet egy UFO is, és akkor is úgy érzed, hogy helyén van a dolog.”
Az épület tömegformálásánál, a homlokzati felületek kialakításánál és a felhasznált anyagok kiválasztásánál igyekeztünk elszakadni a bevett szokásoktól, az „egy borászatnak márpedig úgy kell kinéznie…” típusú kliséktől. Az alapkoncepciónk szerint a főbb épülettömegek látszóbetonból, valamint Rockpanel Chameleon táblás burkolatból kereteket kaptak, melyek közé vagy üvegfelületek, vagy tömör, burkolt felületek feszülnek be. Az épület a rákerülő táblás burkolat tulajdonságaiból következően változtatja a megjelenését, hol zöld, hol narancssárga, de pirosas, barnás színben is játszik. A falfelületek színét a napszak és az évszak is meghatározza, hisz az a fénybeesési szögnek megfelelően változik.
Reményeink szerint radikálisan korszerű, ám gazdaságosan megépíthető architektúra készült, ami a mostani építészeti környezetből a XXI. század felé mutat.
