Nem mindennapi feladat, nem mindennapi megoldások. A Metrodom Lakóparkról beszélgettünk a helyszínen az Ybl-díjas Hajnal Zsolttal és a nevét viselő építésziroda vezető tervezőjével Kendelényi Péterrel.
Alaprajz: Mennyire volt nehéz a megrendelőt ,,rávenni’’ erre a nálunk újszerű zöld homlokzat kialakítására? Tudom, hogy nem először dolgoznak együtt…
Hajnal Zsolt: Partnerek voltak a kezdetektől fogva. Szerencsénk volt ebben a dologban.
A.: Mennyire zöld ez belül?
H. Zs.: Mindjárt bemutatjuk: belül is zöld. Már itt. a 120 nm-es előtér tágasságán, zöldnövényes lobbyján is látszik, hogy nem szokványos térbe lépünk.
Nagyon fontos a 24 órás portaszolgálat, van minden épületben egy olyan közös, kb. 60 nm-es helyiség, amit a lakók előzetes bejelentés után használhatnak. Például egy kisebb összejövetelnek adhat helyet, ahelyett, hogy a saját lakásukat terhelnék. Szerintem ez igazán vonzó lehetőség.
A.: Hány különböző méretű lakás van?
Kendelényi Péter: Nagyon sok, szerintem negyven felett van a számuk. Ha mindent összevetünk, száz különféle típus…
H.Zs.: … Péter arra céloz, hogy a helyzetüknél fogva a variációk tovább bővülnek.
A.: Akkor eléggé bonyolult volt a tervezés…
H. Zs.: Nem volt egyszerű, mert a beruházóknak ma már igen komoly elképzeléseik vannak arra nézve, hogy milyen lakásokra van szükség a piacon. A Metrodom, mint sikeres lakásberuházó cég a bevált sztenderdeket várja, hisz az a piacképes. Persze egyes épületelemeknél, például a felső szinteken a saroklakásoknál el lehet térni a szabványoktól. Mindez akkor is erősen behatárolja a tervezést.
A.: A növények tekintetében sem bíztak semmit a véletlenre…
K. P.: Valóban. A tájépítészek közel negyven különböző fajta növényt telepítettek, különböző magasságokban a tájoláshoz, fényigényhez illeszkedve. Mivel ezek a lakóterületen kívüli fémvályúkban futnak, egy központi öntözőrendszer segítségével elkerülhető, hogy a lakók ad hoc jellegű növénygondozása aláássa a koncepciót. Egy sajátos új munkakört is teremt ez a helyzet: az alpinista kertészekét.
A.: Egykori ipari területen épült a lakópark. Milyen vizsgálatok előzték meg az építést?
K. P.: Ennek a területnek a történetében több fázis van, az előző tulajdonos a talajszennyeződést felszámolta. Az építkezés megkezdése előtt volt egy monitoring időszak, amikor figyelték a környező vízforrások összetételét. Amikor ez az egyéves időszak letelt, akkor környezetvédelmi hatástanulmánnyal kellett alátámasztani azt, hogy itt már újra lehet építkezni. Gyakorlatilag készen kaptuk a területet.
A.: A zöldfal építése előtt néztek külföldi példákat?
H. Zs.: Néztünk, de arra jöttünk rá, hogy máshol (gondolok itt elsősorban a milánói Bosco Verticaléra) egészen más kondíciók mellett dolgozhattak, melyek nálunk már csak a pénzügyi lehetőségek miatt sem jöhettek szóba. Számunkra kiemelten fontos volt a városszövetbe való illeszkedés, ez önmagában meghatározta a telepítés módját.
K. P.: Ide a helyhez illően kellett – együttműködve a társtervezőkkel – megtalálni a megfelelő megoldást.
A.: Amikor ennyi közösségi teret, (például a ,,bulihelyszínt’’, a lobbyt, az árkádos területeket, stb.) látunk, nekem óhatatlanul a Bauhaus és Le Corbusier jut eszembe. Egyfajta reinkarnációként hat rám. Csak én látom így, vagy van ennek más szemében is ilyen tartalma?
H.Zs.: Hosszú folyamat, ahogy a Bauhaustól máig eljutunk. Közben az építészettörténetben voltak hosszabb-rövidebb kitérők (pl. a posztmodern), de végül a mai anyagokkal és lehetőségekkel az alapgondolatokhoz tértünk vissza. Le Corbusier álma a növényekkel, fénnyel átszőtt lakóépületekről ma már technikailag is kivitelezhető.
K. P.: A kérdésre szerintem a válasz igen is meg nem is. A kapcsolat a Bauhaus-szal a tervezés racionalitásánál jelentkezik, a tervezés alapja a tér ésszerű kihasználása. Ez az igen. Amiben nem rokon, az a mai, teljesen más gazdasági, technológiai környezet.
A.: Az első vonal meghúzásától kezdve sokat módosult a terv?
H. Zs.: Ez érdekes kérdés. Van, amikor egy kis házon is sokat gondolkodik az ember, pláne egy ilyen nagy projekten. Ezen a munkán azonban az alapkoncepció gyorsan megszületett, és ezen nem is nagyon változtattunk a későbbiekben. Inkább csak finomításokról volt szó. Az is tény, hogy rendkívül rövid idő alatt kellett a terveket ekészítenünk.
A.: Ilyenkor átérzi a tervezőgárda, hogy nem csak egy új városközpontot, hanem egy milliós nagyváros fontos, új szegmensét alkotja meg?
K.P.: Ez egy különleges terület. Egyszintes, pár emeletes, ipari és lakóépületek képzik itt a városszövetet. A szabályozási terv lehetővé tette, hogy Újpest új kapuját lehessen létrehozni ezen a helyszínen.
A.: A kisebb-nagyobb társasházi tervezések után ez a cég életében mindenképpen egy olyan léptékváltás, ami a szervezeti felépítés megváltoztatását is maga után vonhatja…
H.Zs.: A léptékváltás ráadásul nem ennél az egy munkánknál jelentkezett; ha nem is párhuzamosan, de szűk időhatárok mellett mozgott három-négy épületünk. Mi társcégeket vontunk be a feldolgozói munkarészekbe, folyamatosan ellenőrizve őket.
A.: Mivel már kialakult munkakapcsolat előzte meg, úgy gondolom a kivitelezés – Magyarországon nem mindig magától értetődő – magas minősége nem volt kérdés.
K. P.: A Metrodom komplex terveket vár el, azok megszületésétől kezdve egy nagyon jó csapat viszi végig az egész építési folyamatot. Nem kellett a minőséget külön elvárni, a beruházó garancia volt erre.
A.: Nekem a gamelán zene jut eszembe a munkáikról. Ott ugyanazok a hangszerek játsszák a dallamot, először úgy tűnik ismétlődve, aztán az apró változások a végére egész mást hoznak ki. Lehet úgy fogalmazni, hogy van egy – mondjuk így – Hajnal-iroda stílus?
H.Zs.: Ez bennünk is felmerült. Egy idő után láttuk, hogy lakóháztervezési feladatainknak van egy íve. A Kapás utcával kezdődött markánsan, a Futó és a Rozsnyai utcai feladatok után jutottunk el a Corvin Átrium tervezéséig.
Az addigi 100, 120 lakástól az 532 lakásos, egy épülettömegben megvalósuló lakóépületig. Ez már más dimenzió, ám az alapelvek változatlanok, de az épület léptékéhez vannak igazítva. Ezek a következők: az épületek tágabb összefüggésbe helyezése, a környezettel való kontaktus keresése. Ez az elsődleges. A külső megjelenésekben vannak olyan elemek, amelyek emlékeztetnek az előzőekre, de a cél mindig a környezethez történő idomulás.
A.: Akár itt, akár az eddigi munkáikat tekintve, van követése annak, hogy milyen az elkészült munka fogadtatása a végfelhasználókat illetően?
K. P.: Igen, természetesen. Ennél az épületnél például érdekes volt, hogy a megrendelő örömmel újságolta, hogy a meghirdetést követő első órában hatvan lakást adtak el. Magyarul percenként egyet.
A.: Egy minőségi városközpont remélhetőleg segít a környéknek is felzárkózni. A földszinti üzlethelyiségek is ezt a célt szolgálják, és remélhetőleg nem egy exkluzív zárvány marad a terület. Ehhez minden adott.
K. P.: Mi is azt reméljük, hogy az új épületegyüttes indikátor jellege jótékonyan hat környezetére.
H.Zs.: A beruházó kérése volt, hogy ne csak lakótér, hanem a mindennapi élet pezsgő helyszíne legyen ez az együttes. A kétszintes árkádsorok kávéházak, éttermek kiülői lehetnek, tavasztól őszig megteremtve a közösségi színteret.
K. P.: A szabályozási terv előirányoz egy a Váci út felett átívelő, a Duna-partig tartó hidat is. Ez párosulva a Hajógyári-öböl rendezésével egészen más minőséget eredményez majd, reményeink szerint belátható időn belül.
H. Zs.: Nagyon fontos a városrendezés szerepe. Amennyiben van egy jó koncepció, melynek elemei egymást erősítve megvalósulnak, akkor új minőségű környezet születik.
A.: Köszönöm a beszélgetést.
