- Új idők, új dalok
Az új európai Bauhaus (NEB)… „tervezőket, építészeket, mérnököket, kutatókat, diákokat és kreatív szakembereket mozgósít több tudományterületről, hogy újraálmodják a fenntartható életformát Európában és máshol. Élettapasztalatunk minőségének javítására törekszik. Felértékeli az egyszerűséget, a funkcionalitást és az anyagok körforgását anélkül, hogy le kellene mondanunk mindennapi életünk kényelméről és vonzerejéről.” Vannak a szépen hangzó elméletek és van a gyakorlat. Ami esetünkben már meg is előzte a manifesztációkat.
Amikor először láttam a Corvin Átriumot, ez jutott eszembe. A tervezőkkel, Hajnal Zsolttal és Kendelényi Péterrel beszélgettem. Később, szerencsém volt bejárni is az épületet. Ez a ház a Corvin negyed egyetlen épülete melynek telkén nem volt meglévő, beékelődő épület, így nem kellett alkalmazkodni előzményekhez.
Alaprajz: Mennyire volt kötöttebb, mint mondjuk a Metrodom? Hisz itt egy meglévő városszövetbe kellett beilleszkedni.
Hajnal Zsolt: Nem volt kötött a dolog. A szokásos, meglévő városrendezési szabályok, illetve a telekre vonatkozó előírások, meg persze a beruházói elképzelések… A négy utca határolta, szabályos telek tervezés szempontjából szerencsésnek volt mondható.
Kendelényi Péter: A munka kezdete más volt, mint általában. A megbízó húsz pályázót hívott meg, ebből került shortlistre öt. A Futureál menet közben végigkísérte mind az öt pályázatot és a pályázat végén nyilvános prezentáció után hirdettek nyertest.
A.: A megbízó nagyon pontosan belőtte a célcsoportot.
K.P.: Azt nagyon jól tudták, kinek akarták eladni a lakásokat. Az eddig elkészült lakások, irodák alapján mostanra már valóban pontos képük alakulhatott ki a leendő vevőkről. Amikor elkezdtük a munkát, a válság utolsó etapját éltük. Utána hozták meg az áfa 27-ről 5 %-ra való csökkentését, ez hirtelen meglódította – még a fejlesztő által se remélt mértékben – az értékesítést. Külsőre voltak irányelvek, de őszintén megmondva ezt mi annyira nem fogtuk fel szentírásként. Egyfajta hangulati frissesség került így a sétány végére.
H. Zs.: Igen, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Corvin Átrium inkább a szomszédos irodaházakkal mutat rokonságot. Mi arra koncentráltunk, hogy az ott élők életminőségét minél jobbá tegyük. Ez a kulcsa a tervezésnek. Ehhez használtuk eszközként a cour d’honneur-os kiképzést, a lobby tágasságát, a teljes belmagasságú átriumot, a nagy méretből adódó tetemes belső közlekedőutak izgalmassá tételét. Így lett a végeredmény látványos terek sorozata. A tágas folyosók szakítanak a sötét, keskeny közlekedők gyakorlatával, a kinyitott folyosóvégek barátságos, világos helyeket teremtenek. A belső térnek így – a puha, hangot tompító burkolatnak is köszönhetően – már itt intim, bensőséges, mondhatni szálloda jellegű hangulata van. A külső és belső terek így kerülhetnek szinergiába.
A.: Itt is akár a párhuzamosan épült Metrodom esetében is – a lehetőségek maximumáig ragaszkodtak a zöld felületek jelenlétéhez. Noha itt nem volt annyi mozgástér.
K.P.: A Corvin sétány itt kiöblösödik, tudatosan komponáltuk a zöld felületeket, akár a második átriumba. Ez szerves része annak, hogy az élhetőséget optimálissá tegyük.
A.: Voltak olyan részmegoldások, amit itt alkalmaztak először, és ami a jövőben is megjelenik?
H. Zs.: A belső térsor kialakításának fontossága, a középfolyosók, a lobby kialakításának, méretének fontossága. A külső homlokzati megjelenésben pedig itt alkalmaztuk először azt a vizuális trükköt, hogy a két szint összefogásával, a világos és a sötét felületek ritmikus változtatásával az épületkülsőt a hagyományostól eltérően osztottuk. Nagyon fontos, hogy a burkolatok is mások, mint általában. A homlokzatokon áttetsző és festett üvegfelületek váltakoznak, amitől új hangulatú épület jelenik meg.
2., A puding próbája
Egy derűs reggelen Kendelényi Péter vezető tervezővel jártuk be a „tetthelyet”.
„Az első vonalat 2016-ban húztuk meg. A cél az volt, hogy a legtöbb lakás a Corvin sétányra nézzen. Azzal, hogy a Corvin sétányra néző épületszárnyat középre visszahúztuk, kialakult egy H-alakú beépítés. Ezen kívül volt még egy olyan szabályozási előírás, hogy tartanunk kellett a Corvin sétány vonalát. Ezért ide kétszintes hidat terveztük, ami csak a sétány felé néz. Így jött létre az első átrium, az utcaszinthez képest megemelve. Ami azt is jelentette, hogy a földszint, zömmel garzonokból álló lakássora egyfajta magasföldszintként jelenik meg. Markánsan ez a két mellékutcánál látszik, az elválasztás az utcától hatásos. A második átriumra néző lakások a Práter utca paneljei felé nem néznek. A belső, tízszintes átrium, a tetején nyitható üvegtetővel nem csak világos, de nyáron az átszellőzést is kellőképpen biztosítja.” A lift leginkább az art deco eleganciáját idézi, szépen kiegészítik egymást a postaládákkal és a lobby világításával.
„A felső emeleteken is látható a folyosó szőnyegpadló borítása. A beruházó a legfelső szintet prémium szintként határozta meg, itt a külső borítás is más: exkluzív Fundermax burkolat. A lakások egységes árnyékolókat kaptak.
Mivel az egész ház gyakorlatilag fél szinttel meg van emelve, így a legfelső szintről a környékbeli házak fölött el lehet látni.” A folyosók eleve tágasak, de attól, hogy az alatta és felette lévő szintekre is van rálátás, egyfajta felszabadult, levegős hatást kelt. Nincs az a máshol tapasztalható, sötét közlekedőkből adódó érzet, hogy csak minél gyorsabban be a magunk kuckójába, itt már a lobbytól kezdve otthonosan érezzük magunkat. A lift világítására rímelő mennyezetvilágítás, a lakásajtók díszborítású kerete mind-mind ezt a célt szolgálja.
„ Ez igazi, belvárosi közeg. A második átriumba még nem került be az eredeti tervből néhány ülőbútor, így egy kicsit üres maradt a tér. Ez viszont kedvez a gyerekeknek, van tere biciklinek, rollernek.”
A lépcsőház tágassága szinte mellbevágó. Nem arról van szó, hogy kényelmes, hanem, hogy nagyon széles. Amit indokol a sok lakás, de idáig érve már úgy érezzük: valahogy ez is való ide, miért is ne volna ez is nagyvonalú, akár a ház minden porcikája.
„A lift nem előtérbe, hanem egyenesen a garázsba érkezik. Pár lépcsőt lemenve érkezünk az üzletek alatti szintre.
Bár az épület két tömbre van vágva, de itt lent egy közös közlekedőrendszer van, amiket tűzgátló kapuk szakaszolnak. Egy rámpa van, amire ráköt a többi szárny, és így sok helyet nyertünk.” A mellékutcákra néző épületrészek hármas tagolást kaptak, ezzel egyfajta léptékbeli harmóniát hozva létre. „Ez volt az a ház, ahol kezdettől éreztük, hogy a leendő lakóknak kellemes élmény lesz megérkezni.”
Megköszönve a bemutatást, nem nagyon van mit hozzátennem a kész produktumhoz. Talán csak annyit: Európa itt van.
