Palatinus uszoda és strandfürdő, Budapest

alaprajz - építészeti magazin

Nem tudom, hogy fogadta a tisztelt fővárosi közönség 1938-ban a megújult Palatinus strandot. Biztos voltak olyanok, akik visszasírták a régi, homokos, fapados fürdőt, de akárhogy is, a ,,Pala’’ egyike azoknak az épületeknek, amelyek hamar fogalommá váltak. S hogy ebben mennyire volt része az akkor még újszerűnek számító tervnek, ennyi év távlatából lehetetlen eldönteni. Mindenesetre id. Janáky István terve a funkcionalizmusnak – ennek az akkor, a ,,hivatalos’’ neobarokknak ellentmondó stílusnak – jelentős alkotása. Ha a Margitszigeten nem is előzmény nélküli, hisz a Hajós Alfréd tervezte Nemzeti Sportuszoda már pár évvel korábban megépült.


Ennek fényében is érdekes azonban, hogy egy ilyen nagyságrendű középületre mondott áment a kissé alapból konzervatív Fővárosi Közmunkák Tanácsa. A háborút követően – amikor a minél nagyobb tömegek kiszolgálása volt a legfőbb szempont – kezdődött az épület kálváriája. A sorozatos átépítések, toldások, mind egy-egy réteget ,,pakoltak rá’’, néha nem csak képletesen az eredeti koncepcióra. Tanulságos végignézni a Palatinusról készült fotókat időrendben. Jól látszik, hogy – bár az eredeti épületek nagy vonalakban megmaradtak – minden korszak továbbépítői/rongálói, mintha egymással versengtek volna, hogy valami – szerintük emblematikus – jelet hagyjanak maguk után. (Egyetlen ikonikus részlet, ami a mai napig időtállónak bizonyult: a hullámmedence végén a mirói játékosságú mozaik, Bálint Endre alkotása.) Ez a rossz széria szakadt meg most, amikor az Archikon Építésziroda rekonstrukciója visszaadta egy nagyszerű építész munkájának eredeti méltóságát.


Nagy szó ez egy olyan korszakban, amikor egyébként nem igazán szokás régmúlt kollégák munkáira tekintettel lenni. Persze az Archikon már eddig is jó érzékkel fordult a múlt megőrzése felé, legyen szó bodrogi borászatról, Szabadság téri irodaházról vagy épp Andrássy úti palotáról. A stílus befogadása ennek a munkának is a legnagyobb erénye. Egy olyan meglepetéssel, amiről generációk nem is tudtak, és most váratlanul napvilágra került. Ez pedig nem más, mint Pekáry István nagyméretű freskójának rekonstrukciója. Az id. Janáky István baráti köréhez tartozó művész egészen különleges helyet foglal el a magyar művészettörténetben. Hagyományos képzést követően fordult a népies, naiv festőket idéző stílus felé. A csodaszarvas regéjének egy mozzanatát feldolgozó Ady versből kiindulva készítette a főbejárat fölé a mesés hangulatú, szinte trópusian színes művet. Amit nem kímélt a világháború, majd a szocializmus sem. Lelkes művészek fedezték fel újra, és mivel a kartonok még fellelhetők voltak, elkészült a rekonstrukciója. Ami egyrészt szemet gyönyörködtető, másrészt funkciója is van: a mérnökien szögletes vonalvezetésű épületen az ellenpont szerepét képviseli. De talán ez volt a legkönnyebb rész az egész felújításban. Mert az már a bejáráson láthatóvá vált, hogy az idő vasfoga azt rágta meg a leginkább, amit a két világháború közötti időszak örökségéből a legnehezebb megmenteni: a bauxitbeton elemeket.


Szinte minden tönkrement, kezdve a lépcsőkön egészen fel a lemezfödémig. Itt csak a teljes csere jöhetett szóba. És ez csak a fele volt a történetnek, hiszen az alagsor átalakításával egy olyan terület épült, amely lényeges funkcióváltást eredményez: a Palatinus egész évben nyitva tart. Nem kis feladatot jelentett a belmagasságok kiegyenlítése, a talajvíz elleni védekezés. Meg kellett oldani az akadálymentes megközelítést (lift), ehhez kapcsolódóan pedig a kabinos, akadálymentes öltözők létesítését is. Épületgépészeti munkák is felmerültek, hiszen eddig a strand funkcióból adódóan nem volt szükség ilyen (elszívás, páraterhelés) jellegű gépekre. Mindezeket az eredeti alapterületre kalibrálva. Az alagsori (téli) komplexumban (gyógyvizes termálmedence élményelemekkel, gyerekmedence, hideg- és gyógyvizes meleg merülőmedence, gőzkamra, geotermikus és finn szauna, masszázsok). Az itt felhasznált anyagok tekintetében a legfontosabb a speciális, profilozott kerámia. De a mértékkel alkalmazott vakolat és szálcement burkolatok mellett megjelenik a fa is. A medencék mintázata, kiképzése egyszerű, nem bonyolult, jól illeszkedik az egész környezethez.


Az üzemeltető a ,,téli üzemmódban’’ napi bő 400 fő vendéggel számol. S itt álljunk meg egy pillanatra. Már más is felvetette, hogy vajon egy ilyen beruházás miért nem jutott eszébe eddig elődeink közül senkinek? De most, ha már ez a jó ötlet napvilágra került, és ha a szolgáltatás népszerű lesz, akkor lehet-e és miként bővíteni. Merthogy kinövi a kereteit, afelől semmi kétség. (Talán én érkeztem jókor, de egy átlagos téli napon, különösebb marketing nélkül, egy negyed óra alatt mintegy húsz belépőt, zömmel külföldieket számoltam össze.) A felújítás természetesen csak félkarú óriás volna, ha a dolog itt megállna, de szerencsére nem: nagyszerű új külsővel várja a vendégeket az 1965-ben emelt Pala-terasz helyén az új vendéglátó, napozó-komplexum is. És megújul az északi medence fölötti – rossz állapota miatt (ugye, a bauxit-beton) elbontott – eső- és napvédő pergola, mely az eredeti Janáky-féle terv része volt. Nézzük egy kicsit a részleteket: a nyers, fehérre festett homlokzati téglaborítás nagyszerű. A csigalépcső elegáns, friss, az üvegezés, ahogy az alagsorból felkanyarodik, olyan, mintha mindig is ott lett volna. Kiválóak a korlátok, jól mutat a Pekáry-freskó és a festett mennyezet együtt. És akkor…, amiről mondjuk az építész már nem tehet: ott a Laza Pala. Élénk, leginkább túl élénk kis felirat hirdeti a falon a legújabb kort, reklámozza a nyáron vélhetően az utcára is árusító kis vendéglátóipari létesítményt. Hogy itt Unesco világörökségről beszélünk, ááá’, az ugyan kit érdekel.


S ha már itt tartunk: szemben a régi kis ,,kőkunyhó’’ presszó helyén egy modern, hadd ne mondjam, presszó nyílt. Később látom, hogy hasonló van a Sportuszodához vezető úton is. Koncepció, csapok a homlokomra. Na jó, a kőkunyhók tényleg a hatvanas (?) évek szörnyszülöttei voltak, de legalább a természetet (ha már a Szigeten vagyunk) nem zavarták nagyon. Ezek meg? Se az uszodákkal, se a természettel nincsenek köszönő viszonyban sem. Nem rosszak önmagukban, de itt? Na, így állunk. Ismétlem mindez nem a Palatinus elkötelezett újraálmodóinak a hibája. Ők olyan dolgot vittek véghez, ami manapság igencsak becsülendő. Minden igyekezetükkel megvalósították, hogy a Sziget strandjából elegáns fürdőhelyet varázsoljanak. A mi fürdővárosunkban, felragyogtatva mutatva meg a kort, amikor épült, miközben új funkciókkal is gyarapították. A szűk hárommilliárd forintos beruházással a Palatinus nem csak régi fényét nyerte vissza, hanem méltán sorakozott fel az exkluzív fürdők sorába, egy sorban említve a Gellérttel, a Széchenyivel. S ha megfigyeljük, ez hál’ istennek tendencia: kezdődött talán a Lukáccsal, folytatódott a Rudassal, a Dandárral. Mint hírlik a borzongatóan hideg csillaghegyi, majd az erzsébeti strand is megújul, végül előbb utóbb a Király fürdő is. (No és ne felejtsük el megemlíteni a kibővített Sportuszodát, a Duna Arénát, a – remélhetőleg idén még visszakapott – Dagályt sem.) Lehet mondani, van itt pezsgés kérem. De kell is, mert tavaly már 4 millió ember járt Budapesten strandra, uszodába. De most, emeljünk kalapot az Archikon csapata előtt: nagyszerű munkájuk mindnyájunk örömére válik, összekapcsolva tradíciót és fejlődést. Mindezt elegánsan, amitől nem csak az egykor gyönyörű épület nyerte vissza régi fényét, de egész Budapest is valahogy kihúzhatja magát.

Generáltervező: ARCHI-KON Kft. Építész munkatársak: Nagy Csaba, Pólus Károly, Bóday-Bagó Bernadett, Déri Dániel, Dobos Bence László, Nagy Zsolt, Nahoczki Éva, Tőrös Ágnes, Várhidi BenceSzakági tervezők: Tartószerkezet tervező: Markovits Péter, Szecsey Márton (MTM Kft.), Pintér Tibor (ÉKI Terv Kft.), Halmi Balázs, Petrilla Zsolt Épületgépészeti tervező: Gál Tamás Zsolt (IzoPlan Kft.), Lucz Attila (HVArC Mérnöki Iroda Kft.) Hidraulikai gépész tervező: Horváth Gábor, Barta Ervin (Horváth Spa-Consult Kft.) Külső Közmű tervező: Simon Bálint (Siengi Kft.) Elektromos tervező: Kuthi Levente Tűzvédelmi tervező: Decsi György (Fireeng Kft.) Liftgépészet: Balogh Gábor (Schindler Hungária Kft.) Épületszerkezet (vízszigetelés): Czégeni Csaba (Kristály Kft.) Generálkivitelező: PALATINUS 2015 Konzorcium (ZÉÁV Építőipari Zrt, Laterex Üzemeltető Kft.) Beruházó: Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt.Fotó: Bujnovszky Tamás
GYÁRTÓI REFERENCIA

No results found.