A Párisi Udvar fogalom a budapestiek számára, őrzendő érték a műemlékvédőknek, de talán a legnagyobb kihívást a műemlékes építészeknek jelenti. A nyüzsgő Ferenciek tere és a csendesebb Petőfi Sándor utca sarkán áll Európa egyik legnagyobb kerámiaburkolatú épülete, a Párisi Udvar.
A helyén a XIX. században a város egyik első passzázsos, kétszintes üzletháza, a Brudern-bazár működött. Bontása után 1909-ben Budapest legdrágább telkét a Belvárosi Takarékpénztár Rt. vette meg, hogy új székházat, üzletházat, műtermeket és bérlakásokat építsen.
Az építész Schmahl Henrik volt, aki egy egyedi, arab, mór és gót stílusjegyekkel bíró szecessziós épületet tervezett. A házon a kor legnevesebb mesterei dolgoztak, Zsolnay kerámiák, Róth Miksa üvegablakok díszítik. A keleties hatású homlokzatot a második emeletig vörösrézzel és üvegmozaikkal díszítették, a felső szinteken zománcolt tégla és majolika díszítés látható. A két homlokzatot összekötő passzázs üvegkristály elemekből álló mennyezetével, gazdag díszítésével különleges ékszerdoboz, igazi látványosság volt Budapest belvárosában. A házat a világháború pusztította, majd a XX. század folyamán többször átalakították, régi fénye megkopott, erősen amortizálódva várta a megújhodást.
Tervezési program
A részben lakóépületként működő műemlékek megújításának záloga sokszor a funkcióváltás. A Párisi Udvart új tulajdonosai az épület múltjához méltó, reprezentatív, ötcsillagos luxusszállodává kívánták átalakítani. A földszinten és félemeleten, a közterülethez kapcsolódóan, és a hagyományoknak megfelelően üzletek létesítése volt a cél. Az emeleti szinteken a lakások, irodák helyére szállodai szobák kerültek. A befejezetlen lapostetőre Budapest legexkluzívabb rezidenciáját álmodták meg.
A meglévő épület az átalakítás előtt
A homlokzat, amely építése korában Európa egyik legnagyobb kerámiaburkolatú épülete volt, jelentős világháborús és 1956-os sérüléseket szenvedett. 1961-1963 között állították helyre a korabeli elveknek megfelelően, az alsó három szintet gyakorlatilag teljesen kicserélve. A földszinti portálok nem maradtak meg, silány minőségű szerkezetekkel váltották ki, kivéve néhány eredeti tölgyfa ajtót.
Az épület fő ékessége, a Ferenciek tere és a Petőfi Sándor utca között átvezetett passzázs, már elvesztette eredeti fényét, de a többszöri átépítések ellenére is megőrizte varázsát. Az üzletportálokat átalakították, a sötét donga feletti felülvilágító fényeit már csak a leírásokból lehetett elképzelni. Az eredeti passzázst 1984-ben a tűzfalon keresztül csatlakoztatták a Haris köz felé kiépített új átjáróhoz.
Az épülettömböt két udvar tagolta. A „poligonudvar” a saroktengelyre fűzve az első emelet szintjén indult. A konzolokkal alátámaszott, díszített függőfolyosóiról a 2-5. emeleti lakások és irodák voltak elérhetők. Az udvar padlószintjén az IBUSZ iroda üvegszemes vasbeton kupolája volt található, melyet a háború után építettek. A hátsó udvar a passzázs egy része felett, illetve a szomszédos tűzfal felőli szárny felett volt található. Kialakítása nem volt reprezentatív: vakolt architektúrájú hátsó udvar, a passzázs fölé helyenként konzolosan belógó épületrészekkel.
A Párisi Udvar két reprezentatív lépcsőházából az egyik, a háromkarú lépcsőház a Ferenciek tere felőli bejárati kupolatérből volt elérhető, és a pincétől az ötödik emeletig tartott. Az úgynevezett kettős lépcsőház részben a passzázsból, részben az IBUSZ iroda teréből indult, a két lépcsőkar két szinten keresztül le volt falazva egymástól, majd a 2. emeleten ért össze.
A lépcsőkarok találkozásánál az oktogonális térben lévő hengeres felvonóaknát gépészeti aknának használták. A hátsó szárnyban, hátsó udvarra néző homlokzattal egy reprezentatív lépcsőház indult a pincétől a a passzázson át a tetőszintig. Az elhanyagolt, lapostetős épület tetejét, a rizalitok mögött különleges mázas kerámia burkolatú, vasbeton tetőfelépítmények díszítették. Az életveszélyesen tönkrement kerámiaelemeket védőhálókkal rögzítették, így védve a leeséstől.
A felújítás és a revitalizáció-koncepció
Párisi Udvar építészeti, iparművészeti kincs, ornamentális részletei, díszei a saját korában is elkápráztatták a látogatókat. A kiváló lokáció, a belvárosi forgatag, a tökéletes enteriőr luxusszállodaként eszményi otthont adhat a világ bármely tájáról érkező vendégnek. A célunk az volt, hogy az itt eltöltött idő egy olyan elvarázsolt világ élményét nyújtsa, ahová, ha egyszer jártunk, mindig visszavágyjunk.
Tervezői feladat, hogy a műemléki kérdések, és a mai kor mérnöki, gépészeti, statikai, tűzvédelmi követelményei, a luxusszálloda technológiai elvárásai észrevétlen természetességgel szolgálják az újjászületett környezetet. Komplex szemléletmód, finom érzék kell hozzá.
Nem csak le kell tudni játszani a darabot, meg kell hogy szólaljon a zene. A Párisi Udvar, mint szálloda arculatához a pazar, romantikus, mór és gót történeti környezet ad inspirációt, megteremtve az atmoszférát. Az épület legdíszesebb, leglátványosabb része a passzázs, ezért a szálloda főbejáratát ide helyeztük, a Petőfi Sándor utca felől, gépjárművel elérhető módon. A hatszögű kupolás központi tér természetesen fogadja be a közönségforgalmi és lobby funkciót. A csatlakozó bár, étterem és kávézó újra életet lehel az egykor nyüzsgő térbe, közvetlen kapcsolattal a Ferenciek tere közönségével, a passzázs így a szállodai előtér funkció mellett az utca embere számára is elérhető lesz. A passzázs és az utca között két szinten üzletek várják a vásárlókat.
A passzázs lobbyjából a látogató két felvonóval, vagy a díszes, egyedi, kettős lépcsőházon keresztül éri el a szállodai szobák öt szintjét. A 108 szoba és lakosztály nagy része a belső udvar köré szerveződik. Az udvar lefedésével hangulatos lounge szintet hoztunk létre, a sarkokon, valamint a különleges hatszög alakú terekben egyedi lakosztályokat alakítottunk ki.
A Párisi Udvar épületét a passzázs feletti udvar tűzfal melletti hátsó szárnyában bővítettük. Hotelszobákat, spa-t, masszázst és wellnesst, illetve egy konferenciaszintet terveztünk. A süllyesztett udvarban kapott helyet a korszerű gépészet java része. A tetőszinten egy, a főhomlokzattól visszahúzott rezidencia ráépítés készült, melynek páratlan panorámája, tágas új terei ideálisak két összenyitható, elnöki lakosztály kialakítására. Homlokzata az utcai homlokzat mívességét, anyagszerűségét idézi kortárs szellemben. Az épület teraszán tetők feletti függőkert látványa választja szét a régit és az újat.
Új beavatkozások
Ahhoz, hogy egy korszerű, a mai előírásoknak is megfelelő, de az eredeti épületet tiszteletben tartó alkotás jöjjön létre, több beavatkozásra volt szükség. A műemléki tereket, utcai homlokzatot, mint a ház legfőbb értékeit nem érintik; restaurálni kellett, a hiányzó vagy átalakított részek rekonstrukciójával.
A kiemelten védett épületrészek közé tartozott az utcai homlokzat, a passzázs, a kettős lépcsőház, a háromkarú főlépcsőház, a poligonudvar megmaradt részei és a tetőfelépítmények mázas kerámia burkolatai és elemei. Ezek helyreállításáról, pótlásáról, rekonstrukcióiról részletes restaurátori tervek készültek.
Az új funkciónak és a XXI. századi igényeknek megfelelően a passzázs fűtött belső térré változik, a két végén filigrán üvegfallal és előtetőbe integrált szélfogóval. A Ferenciek tere felőli kupolatér később épített kőburkolatát az eredetivel megegyező metlachi burkolatra cseréltük. A passzázs középső kupolateréből elérhetően, a tűzvédelmi és funkcionális igényeknek megfelelően új felvonó és lépcsőblokkot létesítettünk.
A hátsó szárny beépítése az szállodai térrendszerből és a megnövekedett gépészeti igényekből fakadó logikus lépés. Így a passzázs felett az összes szint körbejárható, illetve az itt elhelyezett szobák déli oldalra kerültek.
A poligonudvar lefedése a szállodai szobáknak biztosít fűtött beltérből elérést, illetve az első emeleten egy nagy belmagasságú lounge teret hoz létre. A fedett belső udvar és a kétszintes üzlettér között új vasbeton födém készült, mellyel helyreállt az eredeti földszinti takarékpénztári kétszintes központi tér.
Az 1910-ben épült ház korai vasbeton szerkezetű épület, mely vegyesen tartalmaz falazott és vasbeton tartószerkezeti elemeket. Az épület felmenő szerkezeteit és födémeit, gerendáit több helyen meg kellett erősíteni, hogy meg tudjanak felelni a mai tartószerkezeti alapkövetelményeknek. Az új rezidenciaszint tartószerkezete a vasbeton merevítő magok és gépészeti terek kivételével acélszerkezetű, csakúgy, mint a zárófödém.
A mértékadó talajvízszint a meglévő pince padlószint környékén van, így szükséges volt a terek porszáraz kialakítása. Ezt a talajvíznyomás elleni lemezes szigeteléssel oldottuk meg, melynek leterhelését változó vastagságú vasbeton ellenlemez biztosítja. A belső főfalakat a talajvízszint felett injektálással védjük a talajnedvességtől.
A tervezés négy és fél évig tartott, folyamatosan végigkísérve a kivitelezés során felmerült új kihívásokat is. A belsőépítész-, restaurátor- és szakági tervező kollégákkal együtt mintegy 50 tervező munkájával és ennél még több, a megvalósításban, kivitelezésben dolgozó mérnök és szakember összehangolt részvételével került vissza a budapestiek valamint az idelátogató vendégek számára mindannyiunk kincse a Párisi Udvar.