A Szépművészeti Múzeum az 1899-ben lezajlott pályázatot követően 1900-1906 között épült Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervei szerint. A bíráló bizottság az első díjat Pecz Samu tervének ítélte oda, a másodikat Schickedanz és Herzog építészirodának, míg a harmadikat Árkay Aladár kapta.
A zsűri döntésétől függetlenül a megbízást a második helyezett Schickedanz és Herzog építészirodának adták, mert az ő tervük illeszkedett a legjobban a kialakuló tér koncepciójához, és nyújtotta a legjobb megoldásokat a gyűjtemények elhelyezésére.
Az épület része annak a nagyszabású városépítési koncepciónak, melynek eredménye az Andrássy út, illetve annak építészeti lezárása, a Hősök tere. Ez utóbbi Schickedanz Albert alkotómunkásságának fő műve; ő tervezte a Műcsarnokot (felépült 1896-ban), az ezredéves emlékmű építészeti részeit (véglegesen csak a 20-as évek végén készült el), és a Szépművészeti Múzeumot.
A Szépművészeti Múzeum késő historizáló-eklektikus építészetünk jellegzetes, ugyanakkor egyedi példája, ezen belül Schickedanz fogékonyságának bizonyítéka az antik és reneszánsz formavilág iránt. Építése idején a történeti stílusok felhasználását nem csupán az akkor uralkodó közízlés, hanem a múzeumi funkció keretein belül didaktikai szempontok is indokolták.
A napjainkig változatlan külső megjelenésű épület két jól elkülöníthető részből áll: a Hősök tere felé eső három templomtest és a köztük lévő összekötőszárnyak által alkotott alacsonyabb, egyszintes épülettömegből, illetve az ehhez az Állatkert felől csatlakozó mélyföldszint + földszint + I. emelet + II. emelet + (egyes helyeken) III. emeleti szintekből álló, az előbbinél magasabb ún. Képtári épülettömbből szerveződik. Az épület eredeti állapotában a csarnok-, és templomterek valamint a két belső udvar alatt, a mélyföldszinti részeken az alapfalak között homokfeltöltés készült, lényegében csak a hátsó épülettömb külső traktusában létesültek hasznos helyiségek. Az épületet a historizmus, mint építészeti irányzat téves szakmai megítélése miatt évtizedek alatt rengeteg atrocitás érte. Ezidőtájt a historizáló–eklektikus értékek tagadása szerepelt napirenden. Feladatunk volt egyrészt e hibás szemlélet okozta károk kiigazítása, másrészt az új követelmények, a megváltozott igények befogadása.
A rekonstrukciós program tartalma:
A XX. sz. végére a múzeumi, intézményi tartalom alapvetően megváltozott, az építéskor fel sem tételezett tevékenységi körök, szolgáltatások sorával bővült.
– A gyűjtemények jelentős része klimatizált raktárakba került.
– Az állandó kiállítások mellett megjelentek az időszaki kiállítások, mintegy felrobbantva az álmos struktúrákat. Ennek óriási szociális–kulturális tartalma volt, mert nem egy kivételezett kör utazott szerte a világban, hanem a műalkotások helybe jöttek, alkalmanként megsokszorozva a látogatók számát.
– Jelentős művészettörténeti tudományos könyvtárak jöttek létre.
– A gyűjtemények megóvása a restaurátori tevékenységet állandósította.
– Legjelentősebb mértékben a szolgáltatások köre bővült, és ezek szaporodásával a történeti múzeumépület már nem tudott lépést tartani, nemcsak technikai, de strukturális értelemben sem.
Az állandó kiállítások valamint a közönségszolgálat alapformái mellett megjelentek az időszaki kiállítások, az előadótermek, kreatív gyerek- és felnőtt-foglalkoztatók, stúdiók, kávéházak – éttermek, kulturális és társasági rendezvényi opciók, a kereskedelem és információs bázis iránti igények.
A múzeum találkozóhely lett, üzleti vállalkozásként szolgáltatásokat nyújt, mindezek mellett kulturális szerepe is átalakult. Az idegenforgalom célcsoportjának vezető komponense lett.
Ezeket a megváltozott igényeket a történelmi épület sem strukturális, sem technikai értelemben nem tudta már befogadni. Az új funkciók által igényelt bővítést az alapok megerősítésével, alapfalak közötti homokfeltöltések kitermelésével, e területek födémezésével és szigetelésével oldottuk meg.
Új műszaki feladatként jelentkezett az üvegtetők hővédelme és fényszabályozása, az energetika, a klimatizálás, a biztonságtechnika, a tűzvédelem, az akadálymentesítés, az informatika feltételeinek megteremtése. Amikor ismertetjük a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciójának eddigi eredményeit, azt is tudni kell, hogy a fenti tartalommal kiteljesedő funkcióváltás világszerte és itthon is éppen a rekonstrukciós program megfogalmazásakor (Mányi István – 1985) indult el és több elemét tekintve megvalósításra is került az ütemezett folyamatban. Az alapfalak közötti feltöltések helyén mintegy, 6000 m2 új bővítmény keletkezett
– klimatizált műtárgyraktárak, kiállítóterek, közönségszolgálati funkciók. A teljeskörű építészeti, műemléki megújulás esetünkben mélyreható műszaki-technikai megújítással párosult.
Összegzés
A több, mint három évtizedes munkám, egy valóságos hosszútávfutás meghatározó értékének és eredményének tartom, hogy az idők folyamán változó környezetben és csapatösszetételben, ebben a szakadozott, kitérőkkel terhelt folyamatban a tervezést illetően, az eredőt tekintve egyenes irányban tudtunk haladni, az alábbi tézisek mentén.
- A historizmus, mint építészeti irányzat a világtörténelem átalakulásának, átrendeződéseinek kifejeződése. Hazai vonatkozásban rendkívüli jelentősége az, hogy a több rendben elpusztult épített örökségünk visszaszerzésére irányult.
- Egy történelmi épület eredeti értékrendjébe történő visszaállítása csupán minimum követelmény, mondhatni kötelező kűr. Elvárható minőségi mérőszáma a hitelesség.
- A tényleges megújulás kibővített követelménye a korszak kihívásainak, a használati, használhatósági igényeknek való megfelelés. Nincsen tabu, nincsen érinthetetlenség, csak az eredetivel együttélni képes harmónia.
- Az új bővítmény, új funkció, mint kortárs hozzáadott érték mentes kell legyen minden historizálástól. Mérőszámai a modernitás és a minőség.
- A megvalósítás alapkövetelménye a fenntarthatóság.
- Történelmi épületek esetében, közpénzből gazdálkodva nem lehet az építész célja az önmegvalósítás. Az eredmény majd vall szerzőjéről, annak felfogásáról, teljesítményéről, jelleméről, de ez már a közösség véleménynyilvánítása, maga a megmérettetés és nem öncélú elhatározás. Csakis az eredmények igazolhatják a felvázolt koncepció helyességét.