Bár a radon nemesgáz már az idők kezdete óta jelen van a természetben, létezését csak 1900-ban fedezték fel. A tudomány mai állása szerint a radon a dohányzás után a tüdőrák második leggyakoribb oka. Ezért az épületeken belüli radonkoncentrációt meghatározott határérték alatt kell tartani.
A radonkoncentráció referenciaértékének jogszabály által meghatározott éves átlaga a lakó- és középületek, munkahelyek levegőjében 300 Bq/m³.
A szabadban a radioaktív nemesgáz keveredik a környezet levegőjével, és ezért mértéke elhanyagolható. Noha a szabadban a radon a friss levegővel keveredik, a talaj közelében és a talajban mégis kimutatható. A talajlevegő radonkoncentrációja regionálisan és évszaktól függően változhat.
Az épületek általános műszaki szabályok szerint kivitelezett nedvességgel szembeni védelme alkalmas óvintézkedés a radon épületbe való beszivárgásával szemben is. A vízszigeteléseken azonban át kell vezetni a közművek vezetékeit, ezek az áttörések helytelen kialakítás esetén megszakítják a védelmet.
Négyszögletes nyílások miatti veszély
A radon a legkisebb repedéseken át is képes az épületbe jutni. Az épületszerkezetek négyszögletes nyílásai, ahogy részben a mai napig is a szennyvízátvezetéseket kialakítják, nem védik eléggé az épületet a gázbeszivárgással szemben. Ugyanígy az közműáttörések szakszerűtlen tömítései sem.
Biztonságban a radongázzal és a nedvességgel szemben a Hauff-Technik termékeivel
Alapvető fontosságú a helyes megoldások kiválasztása az épületgépészeti és épületvillamossági vezetékek tömítéséhez az épület tervezése és megépítése során.