A kulturális örökségvédelem alatt álló késő barokk Balogh–Esterházy-kastély Naszály külterületén, Billegpusztán található. Tervezője valószínűleg Fellner Jakab, a késő barokk copf stílusú építészet egyik legkiválóbb magyarországi mestere volt.
A mai Billegpuszta területén a középkorban lakott település állt. Több tulajdonosváltás után az akkor Bylle néven említett föld az esztergomi érsekhez került, majd 1381-ben visszakerült a pannonhalmi apátság birtokába. A 16. században török uralom alá került.
Az épületeket 1745-1749 között Galánthai Balogh Ferenc, az Esterházy-család régense építtette. Balogh Ferenc halálát követően a kastély 1765-től egészen az 1946-os államosításig Esterházy tulajdonban volt.
1946 után a terület a Komáromi Állami Gazdaság kezelésébe került, itt volt a Gazdaság billegpusztai üzemegysége. 1986 körül a Gazdaság elköltözött a területről, ami megpecsételte a kastély sorsát: elhagyatottá vált.
Az 1991-ben kezdődő privatizációt követően hat tulajdonosa volt az épületegyüttesnek, ám az állapota tovább romlott. 2006-ban került mostani tulajdonosához, aki 2008-ban a korabeli levéltári iratok alapján megkezdte a felújítási munkálatokat. Így a kastély és melléképületeinek renoválása mellett a magtárépület is megmenekült a megsemmisüléstől. A felújítás megkezdése előtt gyönyörű látványtervek készültek.
Visszakerült az eredeti Solnhofeni mészkőburkolat
A tulajdonosok szó szerint a pincétől a padlásig az eredeti állapot visszaállítására törekedtek. Nagyon ritka az, amikor már nyomai sem lelhetők fel az eredeti burkolatnak, de ebben a – több mint 270 éves – kastélyban és a hozzá tartozó épületekben sajnos a burkolat helyét mindenhol homok borította. Kizárólag a levéltári iratokban történt utalás arra, hogy itt eredetileg Kelheimi (Solnhofeni) mészkőlapokkal burkolták a padlót. Mivel a Komáromi Állami Gazdaság traktoraihoz a gázolajat a kastélyban tárolták, fel kellett bontaniuk a mészkőburkolatot. A homok pedig ahhoz kellett, hogy felszívja az olajat, amit felújításkor még másfél méter mélyen is találtak.
A Magyarországon is évszázadok óta ismert és – elsősorban barokk műemléképületekben – használt Solnhofeni mészkő méltán világhírű burkolat, mely először Kelheimi kőként került be a köztudatba. Kelheim egy Duna menti város Regensburg közelében. A solnhofeni bányákból kifejtett kőlapokat lovas szekérre rakva Kelheimbe vitték, itt volt az átrakóállomás. Innen pedig Ausztrián keresztül Magyarországra szállították a Dunán. Mivel a hajóraklevélen Kelheim szerepelt, nálunk Kelheimi mészkőként vált ismertté.
Akkoriban – modern gépek hiányában – a mészkőlapok kézi élezéssel készültek. Ma már, amikor költséghatékonysági szempontok is szerepet játszanak egy-egy műemléképület felújításában, általában gépi élezéssel készítik a lapokat. Ez azonban még mindig jobb megoldás, mint amikor az eredeti, időtálló burkolatot próbálják egy egészen másfajta kővel helyettesíteni.
Céges, magán és kulturális rendezvények, esküvők helyszíne
A kastélyban ma már nagyon gyakran tartanak különféle rendezvényeket, borkóstolókat, táborokat. Hatalmas parkjával ideális választás esküvők helyszínének is.
