Épületeink fenntartási költségeinek csökkentése érdekében egyre jobb hőszigetelésre törekszünk, összefüggő termikus burkot szeretnénk kialakítani. Viszont bizonyos szerkezeti elemeknél, problémás csomópontoknál kompromisszumot kell kötnünk. Ilyen csomópont a nyílászáró és a fal csatlakozási pontja, az úgynevezett káva hőszigetelése is.
A kávában két teljesen különböző funkciójú és fizikai tulajdonságú szerkezet találkozik. Egy átlagos épület homlokzati felületéhez képest a káva felülete viszonylag kicsi, de nem elhanyagolandó 3-7%. A homlokzat hőszigetelési képességéhez képest a nyílászáró hőszigetelési képessége akár 10-szer rosszabb is lehet, viszont a nyílászárók felületi aránya a homlokzathoz képest csak 10%.
A teherhordó falszerkezet önmagában általában rossz hőszigetelési képességgel rendelkezik, de hőszigetelése – pár ritka kivételtől (pl. műemléképületek) eltekintve – jól megoldható. A nyílászáró külön építési egység, ezért beépítése vagy cseréje egyszerűen kivitelezhető. A két szerkezet – a fal és a nyílászáró – csatlakozása viszont gondos tervezést és kivitelezést igénylő csomópont.
A káva hőszigetelése esetében külön kell választanunk az új szerkezet építésének esetét és az utólagos felújítási megoldásokat.
A felújítások esetében a káva hőszigetelési lehetőségét jelentősen befolyásolja, hogy a nyílásban milyen pozíciót foglal el a nyílászáró. Amennyiben a nyílászáró a korábban elterjedt megoldás szerint a falszerkezet közepére van beépítve és ez a pozíció nem is változik meg, akkor a nyílásba a hőszigetelő anyag befordulásnál kialakul egy viszonylag kis szigetelendő falfelület. Ennek a falfelületnek a hőszigetelése jól megoldható, de korlátokba ütközik. A hőszigetelés hatásossága legnagyobb részt a vastagságától függ, és ez az, amelyet a káva hőszigetelése esetében behatárolnak a körülmények. A hőszigetelés a szabad falnyílás keresztmetszetét fogja csökkenteni, vagyis minél vastagabb hőszigetelést szeretnénk alkalmazni, annál jobban takarunk rá hőszigetelésünkkel a beépített nyílászárótokra. A tokra ráforduló hőszigetelésnek esetében két alapvető szempontot kell figyelembe venni. Az egyik, hogy a szárnyakat még akadálytalanul tudjuk működtetni. A másik esztétikai probléma, mivel a tok keskenyedése a nyílászárónak szokatlan megjelenést ad. Ilyen esetben 20–40 mm-es kávahőszigetelést szoktak alkalmazni. Ezzel a megoldással annyival tudjuk javítani a falnyílásunk hőszigetelését, hogy a belső falvégek hőmérséklete a harmatpont fölé tud emelkedni, és a belső oldalon nem alakul ki páralecsapódás. Kisebb hőveszteséggel azonban még ezen az a viszonylag kis felületen számolni kell.
Lényegesen jobb a helyzet, ha az új építés vagy a felújítás során a nyílászárót a külső falsíkra helyezik ki. Ebben az esetben a hőszigetelendő káva felülete megszűnik, mivel a káva bekerül a hőburkon belüli fűtött térbe. A homlokzati hőszigetelés közvetlenül ráfekszik a tok külső síkjára, mivel az egybeesik a teherhordó falszerkezet külső síkjával.
Az ideális eset új építés esetén egységes termikus burok létrehozása. Alacsony energiájú házaknál tovább javíthatjuk csomópontunk hőszigetelését, ha adott nyílászáró méretnél a nyílások szélességét tovább növeljük. Így a falvégek egy toktoldó vagy segédkeret elhelyezésével a homlokzati hőszigetelés alatt mélyebben helyezkednek el. Ebben az esetben a toktoldót vagy a segédkeretet a hőszigetelés teljesen el fogja takarni. Így a falvég már elég hőszigetelési vastagsággal lesz lefedve és egységes homlokzati hőburkot tudunk létrehozni.
Épületeink fenntartási költségeinek csökkentése érdekében egyre jobb hőszigetelésre törekszünk, összefüggő termikus burkot szeretnénk kialakítani. Viszont bizonyos szerkezeti elemeknél, problémás csomópontoknál kompromisszumot kell kötnünk. Ilyen csomópont a nyílászáró és a fal csatlakozási pontja, az úgynevezett káva hőszigetelése is.
